Hell István

Nyomtatóbarát változat

A Fejér megyei Kálozon a polgárőrök azt hiszik, hogy igazuk van. Egy jól megtermett férfinak még a hangja is elcsuklik, amikor valaki megkérdőjelezi a helyi romák elleni csoportos fellépésük jogosságát. „Még a végén mi leszünk a bűnösök! – panaszolja őszinte felháborodással. – Pedig mindenki tudja, hogy kik a bűnözők. Milyen ember az, akinek nincs munkája, nincs földje, és mégis megél?”

Gláczer Miklós, a helyi – egyelőre nem hivatalos, nem bejegyzett – polgárőrség vezetője tyúklopásokat, garázda cselekményeket említ, amelyek felháborodást váltottak ki a községben. Szóba kerül egy történet a buszsofőr megveréséről is. A szomszéd faluban romák szálltak fel a buszra, de nem fizettek, sőt, megverték a sofőrt.

Gláczer úr, jegyzem meg, mindez elég sovány érv a kálozi romák megleckéztetésére. Különösen, hogy kiderült: a sofőrverők nem is káloziak voltak. A sértett is akkor látta őket először…

A középkorú férfi válasza megdöbbentő:

„De a buszsofőr polgárőr volt! Én egyébként csak utólag tudtam meg, hogy nem idevalósiak, tény viszont, hogy cigányok. Nem akartak jegyet venni, és amikor a kolléga figyelmeztette őket, rátámadtak. Ez tény.”

El kell ismernem, ez valóban lehet „tény”. De lássuk Gláczer Miklós tényeit sorban.

Gláczer „tényei”

„Minden gyanú arra terelődött, hogy onnan az alvégről indultak el a tyúklopások. De nem sikerült elkapni egyetlen csoportot sem, hiába járőröztünk. Éppen a tyúklopások miatt, az emberek közakaratára indítottuk újra a polgárőrséget, mert tavaly már egyszer megszűntünk.

De történt más is. Április elsején Papp Imre és a testvére lovas kocsival jöttek el a presszó előtt, és két cigány – Szigeti és Rafael – az úton nem tért ki előlük. Hiába kiabált az Imre, hogy hé, süldők, nekem lesz ám elsőbbségem, ők még visszaszóltak. Csúnyán. (Papp Imre közbeszólása: Hogy szopjam le őket, meg minden. De én nem mondtam senkinek se, hogy ezért verjük meg őket!) Na most az Imre is a polgárőrség tagja. A másik ügy az volt, hogy egy férfira éjszaka hatan-nyolcan rárohantak, és úgy megverték, hogy eltört egy bordája. Biztosan megzavart valamit. Arra lakik, ahol a kisebbségi etnikum, és azért ment ki, mert ugattak a kutyák.

Április 5-én, szerdán este a polgárőrség négytagú vezetősége összeült, és megbeszéltük, hogy egy gyülekezőt hívunk össze csütörtök este fél hétre, a polgárőröket és a lakosságot, és elbeszélgetünk a cigányokkal. Hangsúlyozom, nekünk nem általában a cigányokkal van bajunk, hanem konkrétan egy-két garázda egyénnek a házához akartunk menni, hogy kihívjuk őket, és megbeszéljük velük, hogy hogyan éljünk ebben a faluban egymás mellett.

Összejöttek az emberek huszonöten-harmincan a községháza elé. Volt ellenvélemény is, de a többség úgy döntött, hogy elindulunk. Útközben még többen csatlakoztak hozzánk. Hogy volt-e nálunk valamilyen eszköz? Puszta kézzel, mentünk! Vagyis akinél volt valamilyen bot, az letette a biciklik mellé.

Először Lakatos Tiborhoz, a kisebbségi önkormányzat elnökéhez mentünk, és hívtuk őt is magunkkal. De Tibi nem jött velünk. Megkérdeztük tőle: Hát akkor hogyan akarod képviselni a kisebbséget?!

Lementünk a Lakatos István (Pisti) háza elé, mert az ő veje a Szigeti Péter (Zicsó), és állandóan ott tartózkodott. Ahogy odaértünk, az asszonyok kijöttek a ház elé, és kiabáltak: Minek jöttetek ide? Mit akartok itt? Én hangosan kijelentettem, hogy Zicsóval akarunk beszélni, jöjjön ki! A felesége azt mondta, hogy nincs ott, de én észrevettem a konyhaablakban őt is, meg a többieket is. Akkor kitódultak vagy nyolcan ásóval, villával, vascsővel, kaszával. A Zicsónál vascső volt. Ő is kiabált: Minek jöttél ide?

És akkor a Zicsó felesége leborított engem két lavór vízzel. De én nem mozdultam, mert féltem, hogy elszabadulnak az indulatok. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a hátunk mögött elindult egy autó, belerontott a tömegbe, félreugrottunk, s vagy huszonöt méterre onnan megállt. Amikor ez megtörtént, hallottam egy puffanást, már ütöttek is bennünket. Nem mi támadtunk. Repültek a lábosok is, mert az asszonyok is beavatkoztak.

Zicsó szembekerült velem, felemelte a vascsövet, farkasszemet néztünk, de a keze a levegőben maradt, nem ütött meg. Viszont az apósa betakart egy vasvillával úgy, hogy bekékült a kezem. (Egy közbeszóló polgárőr: Akkor már persze nálunk is voltak szerszámok – amiket elvettünk tőlük!)

Amikor a másik Lakatos István (Bebó) házához értünk, ott várt minket a vasvillával. Akkor a fia, ifjabb Lakatos István (Mocsi) odarohant hozzá, és a kezébe adott egy pisztolyt. Elsőnek a Simon Tamásra csettintette el, aztán még kétszer a tömegre. De nem tudott lőni, mert valószínűleg nem volt benne lőszer. Én hét milliméteres kaliberűnek néztem, és azok a szerkentyűi mind megvoltak, ami egy pisztolynak van.

Ezután visszamentünk a községházához, de ifjabb Lakatos István (Mocsi) még Herceg Ferencet, aki csak nézelődött, megütötte a vasvillával úgy, hogy mindjárt elájult.”

Tibi, Bebó, Mocsi, Pisti mondja

A romáknak is vannak sérelmeik. És ők nem egészen úgy látták – tapasztalták – az eseményeket, mint Gláczer. A presszó előtti lovas kocsis affér például szerintük abból eredt, hogy Tóth Imréék el akarták gázolni Szigeti Pétert (Zicsó) és Rafael Jánost. Erre persze szó szót követett, Tóth Imre és a testvére leugrott a kocsiról – de hát Zicsóék bizonyultak erősebbnek.

Kálozon a gázsók gyűlölik a romákat, állítják egybehangzóan. Ez sem az első ilyen támadás volt ellenük: januárban a saját háza udvarán vágtak fejbe egy doronggal egy öregasszonyt (Cseppo), teljesen értelmetlenül. Cseppo ezután három hétig feküdt az intenzív osztályon, majdnem elvesztette a látását, még ma is kötés van a fején.

Zicsóra azért haragszanak annyira a polgárőrök is meg a rendőrök is, mert történt a házában egy eset. Egy Pál Zsolt nevű – szekszárdi szolgálati helyű, de éppen szolgálaton kívül levő – rendőr ugyanis néhány héttel ezelőtt bevette magát Szigetiék portájára. Sötét volt, este tizenegy óra lehetett, amikor észrevették, hogy valaki ott bujkál. Nem is egyedül volt, hanem egy társával, az asszony látta meg. Kik vagytok, ordított rájuk Zicsó, de nem jött válasz, inkább pucoltak kifelé a „megfigyelők”. Igaz, a cigány ember félelmében oda is vágott nekik. Azok meg otthagyták a kabátjukat, a rendőrnek leesett a sapkája, azzal ment aztán Zicsó az ügyészségre: feljelentette őket magánlaksértésért.

Azon a bizonyos április 6-i csütörtökön sem puszta kézzel jöttek a polgárőrök, állítják a romák, hanem zetorból kiszerelt hidraulikacsővel, lánccal, mezőgazdasági szerszámokkal. Akinél nem volt semmi, még az is kapott útközben egy magyar házból egy vasvillát.

Tibi, a kisebbségi önkormányzat elnöke, azt sérelmezi leginkább, hogy őt is le akarták vinni a tett színhelyére. „Ha valakit bűncselekménnyel gyanúsítotok, jelentsétek fel a rendőrségen!” – mondta nekik.

Kálozon nyilván vajdai hivatalnak képzelik a kisebbségi önkormányzatot, amely a gázsóknak volna felelős – a romákért.

Legjobban a csuklyás embertől ijedtek meg, László Jánostól, két kocsma és egy vegyesbolt tulajdonosától. Csak a szeménél volt kivágva a fejére húzott valami, úgy nézett ki, mint a filmekben a hóhér – mondják.

Lehettek vagy nyolcvanan, mondja Pisti, az ő házához, a Táncsics utca 26.-hoz mentek egyenesen. Aztán őt ásóval fejbe vágták, igaz, kihozta a vasvillát, hogy legyen mivel védekezni. De kapott a jobb lábára, a bal kezére és a szájára is. A testvére, Lakatos Elvira hívta ki hozzá a mentőt, azok részesítették elsősegélyben.

Csúnya munka volt, leszámolás, önbíráskodás, állítják a romák. El akarják őket üldözni a faluból.

Éjszakai rendőrslussz

Először csak egy rendőrautó jött a faluba, valószínűleg a cigány asszonyok üzentek érte („telefonáljon a rendőrségre, mert nekünk nem kapcsolják, nem adnak vonalat”), aztán egy egész csapat. Maga a sárbogárdi rendőrkapitány, Horváth Ferenc alezredes is. Először is lezárták a ki- és bevezető utakat, bár Rafael Jánosnak még valószínűleg sikerült autóval elmenekülnie. (Őt azóta sem tudták elfogni, a szintén keresett Sztojka Jeromos pedig szívesen a fényképezőgépem elé is áll – elvégre nem vagyok rendőr.) Se ki, se be, slussz.

Éjjel beteglátogatók érkeztek Pécsről egy tízéves haldokló cigány kislányhoz. (A kislány leukémiás, a hasa hordónyira puffadt, az egész teste sötétlila, csontvázszerű, ujjnyi vastag, kidagadó erekkel. Néhány óránként morfiumot kap. Percekig nem tudok beszélni, miután visszatakarják.) Csak pár percet tölthettek el nála, aztán takarodniuk kellett.

Takarodniuk kellett, mert hajnalban, fél öt tájban megkezdődött a begyűjtés.

Addigra ugyanis már elcsendesedett Káloz. Nem kellett tartani különösebb ellenállástól. Jól ki van ez találva: az este a polgárőrök diktálták be a neveket az alezredes úrnak.

Nyári János Andor, a roma kisebbségi önkormányzat alelnöke nem az alvégen, a cigányok között, hanem bent a faluban, magyarok között lakik. Ezért nem mert azon az éjszakán otthon aludni: félt. Ám a lakását betörték a rendőrök, öt ajtót felfeszítettek, kiverték az ablakát. Végre Tibinél, az elnöknél találták meg a családjával együtt, kihúzták az ágyból, és azonnal ütötték. Hatalmas monokli díszíti az egyik szemét.

Nyári János Andor a közelében sem járt az összecsapásnak. Másnap Krasznai Józsefnek, a Magyarországi Roma Parlament ügyvivőjének, a Fejér Megyei Független Cigány Szövetség elnökének a telefonjára engedte el a rendőrkapitány: az országos roma kisebbségi önkormányzat megválasztására kellett mennie Szolnokra, szavazni. Ő volt az egyik Fejér megyei elektor.

Bebót a lakásában szedték össze, fiát, Mocsit egy kicsit odébb. Mindketten állítják, hogy végig verték őket, még bilincsben is. A fiatalkorú Mocsit azzal ijesztgették a Káloz és Sárbogárd között lévő dögkútnál, hogy lelövik, bedobják, és ott fog elrohadni. Aztán odabent háromszögbe állították a romákat, kihúzatták velük a cipőjükből a fűzőt, s amikor felemelték az egyik lábukat, a másikat kirúgták alóluk. És ütötte őket mindenki, aki a közelben volt.

A rendőrök feldúlták a haldokló gyermek lakását is, nagy rémületet keltve…

Bebónak eltört a keze, látleletet vetetett fel a székesfehérvári kórházban.

Őt meg a fiát a bíró szabadította ki, aki 24 óra elteltével nem rendelte el előzetes letartóztatásukat. De nyomozás folyik ellenük.

Negyedik társukat, a sokat emlegetett Zicsót Bebó egy pillanatra látta a rendőrségen. Szét van hasadva a feje – mondja.

További tények: a rendőrkapitány

„Csütörtök este kimentem én is a járőrrel Kálozra, és azonnal elmondtam Gláczer Miklósnak, hogy akár emberileg, akár etikailag megközelítve ezt a kérdést, mélységesen elítélendő, amit a polgárőrség csinált. Nem jogilag minősítettem ezt önbíráskodásnak, de bizony a szemet szemért, fogat fogért elv alapján kialakult cselekvéssorozat volt a tettük. Annak ellenére, hogy a polgármester azon a napon délelőtt az önkormányzati képviselők és a polgárőrök egy részével is beszélt, hogy hogyan rendezzék a helyzetet. (Stivi Zoltán polgármester viszont azt mondja, semmit sem tudott a dologról, senkivel nem beszélt az akcióról.) Tegyük hozzá, hogy a demonstrációban részt vevők 70 százaléka erősen illuminált állapotban volt.”

„Nekem sem a rendőrök, sem a parancsnokok nem jelentették, hogy valakit ütlegeltek volna. Akik fogdába kerültek, azokat az orvos megvizsgálta. Nyárival személyesen beszéltem, és én nem vettem észre az arcán semmi elváltozást. Azonkívül amikorra a megerősítés kiért, addigra elcsendesedett a falu, tehát nem volt indokolt senkivel szemben kényszerítő eszközt alkalmazni.” (Másnap ezt így módosítja: a rendőrök bilincset és egyéb kényszerítő eszközt alkalmaztak.) „A kéztörésről még csak nem is hallottam.”

Arra a kérdésemre, hogy valóban megfenyegették-e Mocsit, ifjabb Lakatos István fiatalkorút a dögkúttal, így válaszol: „Őt elő sem állították. Három ember lett előállítva.”

Hepiend nincs

A Raoul Wallenberg Egyesület Fejér Megyei Szervezete és a Fejér Megyei Független Cigány Szövetség nyílt levéllel fordult az éppen a megyeszékhely rendőr-főkapitányságára látogató köztársasági elnökhöz, dr. Világosi Gábor belügyminisztériumi államtitkárhoz és a megyei rendőrfőkapitányhoz. Ebben kérik, hogy hivataluk, méltóságuk, személyes elkötelezettségük latba vetésével lépjenek fel az ehhez hasonló etnikai konfliktusokkal szemben.

A Wallenberg Egyesület és a Roma Parlament jogvédő irodája – legutolsó értesüléseink szerint – feljelentést tett a székesfehérvári ügyészségen az „elbeszélgető” polgárőrök és az eljáró rendőrök ellen.

De ezek részletkérdések. A történet maga még néhány nemzedéken keresztül – attól tartok – folytatódik. Hepiend nincs.

• Belföld