Skip to main content

Herskó János

Herskó János: Herskó János búcsúlevele, 1970


Nagyon nehéz volt elhatározni, és most még nehezebb „pontosan és röviden” leírni az okokat, amelyek arra késztetnek, hogy ne térjek vissza többé Magyarországra.

Mégis úgy érzem, kötelességem megfogalmazni indokaimat elsősorban azok számára, akik szerettek és akiket szerettem, akik iránt és akikért felelősséget viseltem, akik segítettek nekem, és akiknek én is megpróbáltam segíteni.


Herskó János: Ember Judit (1935–2007)

Nehéz, nagyon nehéz... Én mégsem búcsúzni jöttem, mégsem temetni, hanem dicsérni Téged. Nem hiszem, hogy ránk nézel valahonnan felülről, ebben nem hiszek. De akkor nem is tudnék Veled beszélni, mert már régen valamelyik bugyorban ülnél a Pipás Pistával, és a meggyilkoltakkal, és a meggyilkolókkal, és csinálnád új, valódi Pipás Pista-filmjeidet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon