Skip to main content

Janáky István

Janáky István: Az építészeti szépség maradványai Magyarországon

N&n galéria


Az N&n galériában 2001. október 31. és november 11. között a kortárs magyar építészet – a korábban már bemutatott Bán Ferenc mellett – egy másik iskolateremtő mesterének, Janáky Istvánnak a kiállítása volt látható. Az építészeti szépség maradványai Magyarországon című tárlat, mint az az alábbiakban látható lesz, rendhagyónak számított az eddigiekhez képest. A kiállításon ugyanis a közönség nem Janáky István saját terveivel, hanem egy több éve folyó gyűjtőmunka és egy készülőben lévő könyv első bemutatójával találkozhatott.

Janáky István, Koris János: Duna menti füzér


Egy olyan világkiállítási program, amilyet az utóbbi évtizedekből ismerünk, s elsősorban a fejlett térségek technikai bravúrjaival dicsekszik – a világ számtalan rémítő bajának háttere előtt –, a mai Magyarország számára nem megfelelő.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon