Joszif Brodszkij: M C M X C l V
Idült, idétlen idők: lopni sincs mit és kitől.
A légionáriusok üres marokkal térnek vissza a hadjáratokból.
A szibillák összetévesztik a múltat a jövővel, akár a fák.
És a színészek, akiknek senki nem tapsol soha többé,
elfelejtik a nagyszerű végszavakat.
Amúgy is a felejtés
a klasszikusok anyaméhe. Egykoron majd ezekre az évekre
úgy fognak emlékezni, mint egy márványtáblára:
erek hálózata – vízvezeték, csatornarendszer,
az adószedő útvonalai, fülledt katakombák,
fonala valakinek, amely egy labirintusba (-ból) ki?, be? stb. stb.
Friss hozzászólások
7 év 36 hét
10 év 10 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 17 hét
10 év 18 hét
10 év 18 hét