Joszif Brodszkij: M C M X C l V
Idült, idétlen idők: lopni sincs mit és kitől.
A légionáriusok üres marokkal térnek vissza a hadjáratokból.
A szibillák összetévesztik a múltat a jövővel, akár a fák.
És a színészek, akiknek senki nem tapsol soha többé,
elfelejtik a nagyszerű végszavakat.
Amúgy is a felejtés
a klasszikusok anyaméhe. Egykoron majd ezekre az évekre
úgy fognak emlékezni, mint egy márványtáblára:
erek hálózata – vízvezeték, csatornarendszer,
az adószedő útvonalai, fülledt katakombák,
fonala valakinek, amely egy labirintusba (-ból) ki?, be? stb. stb.
Friss hozzászólások
7 év 43 hét
10 év 16 hét
10 év 20 hét
10 év 20 hét
10 év 22 hét
10 év 22 hét
10 év 22 hét
10 év 24 hét
10 év 25 hét
10 év 25 hét