Joszif Brodszkij: M C M X C l V
Idült, idétlen idők: lopni sincs mit és kitől.
A légionáriusok üres marokkal térnek vissza a hadjáratokból.
A szibillák összetévesztik a múltat a jövővel, akár a fák.
És a színészek, akiknek senki nem tapsol soha többé,
elfelejtik a nagyszerű végszavakat.
Amúgy is a felejtés
a klasszikusok anyaméhe. Egykoron majd ezekre az évekre
úgy fognak emlékezni, mint egy márványtáblára:
erek hálózata – vízvezeték, csatornarendszer,
az adószedő útvonalai, fülledt katakombák,
fonala valakinek, amely egy labirintusba (-ból) ki?, be? stb. stb.
Friss hozzászólások
7 év 31 hét
10 év 4 hét
10 év 8 hét
10 év 8 hét
10 év 9 hét
10 év 10 hét
10 év 10 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét