Skip to main content

K. Cs. [Könczöl Csaba]

K. Cs. [Könczöl Csaba]: SZER

– a „szabadabb Magyarország hangja”


Július 25-én, pénteken egy időben adott hírt különböző forrásokra hivatkozva a Népszabadság, a Pesti Hírlap és a (reggeli) Kurír arról, hogy hétfőn, 22-én a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetői a magyar kormány egy megbízottjával – mint később kiderült, Ferencz Csabával – megbeszéléseket folytattak arról, milyen lehetőségek vannak arra, hogy a SZER mielőbb, akár már napokon belül, Magyarországról sugározhassa adásait, egy egész országban fogható URH-sávon.

K. Cs. [Könczöl Csaba]: Dodonai ellenzéktipológia


Persze, a szakirodalomban azért mégis rábukkantam egy szellemi ősére, nevezetesen Makszim Gorkijra, akit azonban ő érzésem szerint manapság nem szívesen tart nyilván gondolkodásának ösztönző forrásai között.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon