Skip to main content

Kádár Judit

Kádár Judit: Osvát, a férfi

Borgos Anna – Szilágyi Judit: Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban című kötetéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Borgos Anna, Kádár Judit: Török Sophie utolsó évei

Koháry Saroltával Borgos Anna és Kádár Judit beszélget


Kádár Judit: Hol ismerkedtetek meg Török Sophie-val, azaz eredeti nevén Tanner Ilonával?

Koháry Sarolta: A budai tündérhegyi szanatóriumban, 1947 májusában. Neki hosszabb időre szóló beutalója volt oda, nekem csak egy pihenésszerű, kéthetes. Közös asztalnál ebédeltünk, és már mindnyájan ott ültünk… Hallottam, hogy ő itt van, mindenki mondta, de szóba senki nem állt vele. Egyszerre csak kicsapódott az ajtó, belépett, imbolyogva megállt, és a kezét tördelve mondott valamit. Senki nem felelt semmit – később se felelt senki –, csak leült.


Kádár Judit: Egy férfi szerelmének fényében és árnyékában: Török Sophie


„Sötétben élek, / s csak az lett enyém magamból, / mit lényed édes fénye átvilágít” – írta évek óta gégerákban szenvedő férje, Babits Mihály halála előtt egy esztendővel megjelent kötetében, már a közeli vég tudatában Török Sophie.

Házasságuk sikeres volt, paradox módon mégis boldogtalan. Mint fenti sorai mutatják, a költőnő olykor úgy érezte, életét bevilágítja a Babits szerelméből áradó fény, túlnyomóan komor tónusú versei mégis belső gyötrelmekről, sőt öngyűlöletről tanúskodnak. Társa elvesztése után végképp egyensúlyát vesztette: sötét depresszióba süllyedt.


Kádár Judit: Miért nincs, ha van

A kortárs nyugati feminista irodalomkritika hatása Magyarországon


Bármilyen meghökkentő is, női elbeszélőt alkalmazó, A kígyó árnyéka című, nagy sikerű regényének megjelenését követően Rakovszky Zsuzsa egy interjúban a kérdésekre, hogy van-e „speciális női érzés- vagy gondolkodásmód”, beszélhetünk-e női költészetről, azt válaszolta: „köteteket lehetne írni róluk [a női írás mibenlétéről, jellegzetességeiről], írtak is, vagy félre lehet őket dobni, mondván, mindez lényegtelen vagy érdektelen az irodalom megítélésében.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon