Skip to main content

Kamarás István

Kamarás István: Rendszerváltás egyházamban

„Ecclesia semper reformanda”


Illik legelőször is tudatnom olvasóimmal, hogy egyházamat, a katolikus (a. m. egyetemes) egyházat kettős természetűnek: eviláginak és transzcendensnek, emberinek és isteninek tekintem, s így végső soron titoknak tartom. Rendszerváltásról természetesen csupán evilági oldalát tekintve beszélhetek. Nem egyházam rendszerváltás utáni alakulásának szociológiai elemzésére vállalkozom – ebben Tomka Miklós írásai mérvadóak –, továbbá nem akarom ismételni azt, amit e tárgyban már egyszer leírtam: Adj nekünk, Uram, ellenzéket! (Magyar Hírlap, 1990. okt.

Kamarás István: Szabadságepizódok Bakonyoszlopon


A színhely a Veszprém megyei KISZ-bizottság felségterülete, továbbképző tanfolyamoknak helyt adó sajátos épületegyüttes Bakonyoszlop falutól két kilométerre északnyugati irányban: a pompás faépület, a Dreher család vadászkastélya már egy évtizede nem volt látható a cseszneki várból az eléje épített szocreál betonépület miatt.

Andorka Rudolf, Kamarás István, Mészöly Miklós: Milyen is volt a parlament?


Mészöly Miklós:

De mortuis nil nisi bene – a ciklus kimúlt. E közmondás kíméletes tanácsa aligha lenne elfogadható a mi esetünkben, miután keményen meghatározó történelem az, ami az elmúlt négy évben történt. Politológusok, hivatásos „tényfeltárók”, történészek kimerítően dokumentált elemzéseinek ideje nyilván menthetetlenül el kell következzen – kérdezhetnénk hát, hogy érdemben mit tehet ehhez hozzá (szakszerű betekintés híján) az egyszerű állampolgár. Gondolom, a legfontosabbat: azt a többletet, ami életszerűen összegez s megítél.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon