Kamarás István

Kamarás István: Rendszerváltás egyházamban

„Ecclesia semper reformanda”


Illik legelőször is tudatnom olvasóimmal, hogy egyházamat, a katolikus (a. m. egyetemes) egyházat kettős természetűnek: eviláginak és transzcendensnek, emberinek és isteninek tekintem, s így végső soron titoknak tartom. Rendszerváltásról természetesen csupán evilági oldalát tekintve beszélhetek. Nem egyházam rendszerváltás utáni alakulásának szociológiai elemzésére vállalkozom – ebben Tomka Miklós írásai mérvadóak –, továbbá nem akarom ismételni azt, amit e tárgyban már egyszer leírtam: Adj nekünk, Uram, ellenzéket! (Magyar Hírlap, 1990. okt.

Kamarás István: Szabadságepizódok Bakonyoszlopon


A színhely a Veszprém megyei KISZ-bizottság felségterülete, továbbképző tanfolyamoknak helyt adó sajátos épületegyüttes Bakonyoszlop falutól két kilométerre északnyugati irányban: a pompás faépület, a Dreher család vadászkastélya már egy évtizede nem volt látható a cseszneki várból az eléje épített szocreál betonépület miatt.

Andorka Rudolf, Kamarás István, Mészöly Miklós: Milyen is volt a parlament?


Mészöly Miklós:

De mortuis nil nisi bene – a ciklus kimúlt. E közmondás kíméletes tanácsa aligha lenne elfogadható a mi esetünkben, miután keményen meghatározó történelem az, ami az elmúlt négy évben történt. Politológusok, hivatásos „tényfeltárók”, történészek kimerítően dokumentált elemzéseinek ideje nyilván menthetetlenül el kell következzen – kérdezhetnénk hát, hogy érdemben mit tehet ehhez hozzá (szakszerű betekintés híján) az egyszerű állampolgár. Gondolom, a legfontosabbat: azt a többletet, ami életszerűen összegez s megítél.