Skip to main content

Kántor Zsolt

Kántor Zsolt: Tea, kék lavór

– a fiamnak –
Költői kérdés


„Mialatt fény feszített, vágy s zene,
rémülten jöttem rá valamire:
Úristen, hisz én semmit se tudok!
Bolond Istóknál bolondabb vagyok
a földön: nem ismerem, vagy alig,
az élet legelemibb dolgait,
ügyrendjét, szokást s hivatalokat,
a köznapot: hogy számomra szavak
csupán, akár – mondjuk – a római
pápa, a világ intézményei:
megye, miniszter, tőzsde, árvaszék,
térparancsnokság nekem soha még
semmit vagy csak majdnem üres ködöt
ha jelentett: s hogy én menekülök
a tények elől: álomként lobog
körül a való: csak érzés vagyok:
rop
















Kántor Zsolt: Hermeneutika


A iniciálék tövében még volt áhítat,
még ha hamis is, a küllem volt a dolgok hitele,
de olykor maga a kódex is visszabeszélt, mint a nyelv.
És kérte a mondandó a szereplőket, artikuláljanak szépen,
mert a kulisszák mögött nem mindenki az Ige magjából
bújt elő és nehezen fogják fel, amit elbeszél az idő.
A diktátorok néhány rémtett után a történelemre fogták,
hogy ölni muszáj. Nabukodonozor azután megtért.
A História egy fékezhetetlen démon, jegyezte meg Kék Ottó,
a krónikás és szimbolikusan átkötötte jó, erős madzaggal
a Történeti Lexikont.










Kántor Zsolt: Szövegfonatok


Minden reggel újszülött az ember,
este meg hulla.
Néha azt kívánom, ne is ébredjek fel többé,
annyi a baj.
Hajnalban arra riad fel a delikvens,
hogy mégiscsak akad reménysugár.
Sóvárgok a nemlét csendje után,
de mindig idejében elkapom a kezem
a láng elől.
Olykor nagyon nehéz kedvet csinálni
a nap megkezdéséhez. El kell hitetni
egy kicsit, hogy érdemes ezt vagy azt.
Mégpedig tényleg, hogy eddig ezt nem
vette észre. Pedig ez az apró
igazság-darab mindig is ott hevert
a szobájában. Egyenesen az ágyában.















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon