Skip to main content

Kenedi János

Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért

Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról


Vásárhelyi Miklósnak[SZJ]

A Beszélő 11. száma (1984)

  • Tovább

    • Kenedi János: Szabó Zoltán Magyar Nemzete

    Szabó Zoltán a Magyar Nemzetnél


    Pólusok között

    A valóság pedig veszélyessé vált Európában, és veszélyessé vált idehaza. Más-más természetű polarizáltsága miatt. Hónapokkal a háború kirobbanása előtt Európa pólusai kezdtek közeledni egymáshoz, lefékezhetetlen sebességgel. A nyugati demokrácián úrrá lett a védekezésképtelenség, a diktatúrán erőt vett a támadókedv, s ez Magyarországról nézve időlegesen kioltani látszott különbségüket: „a mai demokrácia és a mai diktatúra nem ellentét igazán. (...) mi lett a demokrácia Nyugaton? A hatalom szabadsága (...) a szabadság biztosítása nélküli szabadság...


    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon