(Kertész Erzsébet)

(Kertész Erzsébet): Tisztelt Beszélő!

Toldozgatunk-foldozgatunk – a Terézvárosi Családsegítőről (Beszélő, 1992. október 24.)


Egy alkoholelvonással is foglalkozó intézetben dolgozom, immáron nyolc éve. Azt mondhatnám tehát – apró, örömteli sóhajok kíséretében –, hogy aki „önként” le akar szokni, azt küldjék hozzánk. Megtanultam a leckét pszichológiából: azzal a szenvedélybeteggel lehet eredményt elérni, akiben megvan a szándék a gyógyulásra. (Azzal is, akiben nincs, csak abban azt fel kell ébreszteni.) Mégsem mondom, hogy ide nekem a gyógyulni vágyót, mert a tapasztalataim az eredményesség tekintetében mást mutatnak. Leginkább azt, hogy az intézetünk egy bűvös kör (talán búzakör?) közepén áll.