Skip to main content

Klaniczay Gábor

Klaniczay Gábor: Találjuk ki a középkori Közép-Európát! Vagy fedezzük fel újra?


Alig több, mint tíz éve merült fel a középkori tanszék felállításának ötlete a frissen alapított Közép-európai Egyetemen (CEU). Magától értetődőnek tűnt számunkra, hogy a történelmi változások és a Soros György által kínált nagylelkű támogatás szerencsés egybeesése minden olyan új intellektuális vállalkozás létrejöttét lehetővé teszi, amely értékes és hasznos lehet az átmenet szélesebb áramlatain belül. A középkori tanulmányok fejlesztésére tett javaslat mégis elég különösen hangzott ebben a környezetben.

Klaniczay Gábor: 1980


Nézegetem az „évesszéhez” összeállított adatsort. Próbálok visszaemlékezni 1980-ra, de nehezen megy. Túl messze van ahhoz, hogy fölidézzem annak az élethelyzetnek a sajátos zamatát, az akkor sorsdöntőnek gondolt viták indulatát, a füstfelhőben úszó házibulik fülledt tobzódását. Volt idő, amikor nosztalgiával gondoltam ezekre az évekre, de ez elmúlt. Ahhoz pedig még túl közel van ez az év, hogy felfedezhessem benne a történelmi „másság” kutatásra ingerlő, magyarázatot kívánó vagy akár mitikus dimenziókat öltő jellemzőit.

Klaniczay Gábor: Stratégiai korszerűsítés


Az ELTE oktatóinak bérköltségét a minisztérium jövőre 503 millióval csökkenti, ami számításaik szerint kb. 308 oktató elbocsátását teszi majd szükségessé, s csak a bölcsészkaron 127 fő leépítését jelenti, ha az 53 000 forintos docensi alapfizetést tekintjük a számítás kiindulópontjának. Ha az egyetem vezetői nem az egyetemi fizetések arányos csökkentésének álláspontjára helyezkednek, ennél minden bizonnyal több oktatót kell majd elküldeni, mert a fent jelzettnél magasabb fizetési kategóriába eső professzorokat a felsőoktatási törvény alapján az egyetemnek nincs módjában nyugdíjazni.

Klaniczay Gábor: Gondolatok a népi kultúra, a szubkultúra és az ellenkultúra viszonyáról


Előadásomban e három fogalmat szeretném jellemezni a történész nézőpontjából, amit néhány kultúraelméleti megfontolással egészítek ki. Ezzel tudok talán hozzájárulni jelenlegi megbeszélésünk céljához, vagyis, ahogy értelmezem, ahhoz, hogy ne lehessen olyan könnyen visszaélni a népi kultúra fogalmával, mint ahogy azt sokan tenni kívánják.

Definíciókísérletekkel kezdem. Természetesen azt, hogy mi a kultúra, vakmerő dolog lenne néhány szóban meghatározni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon