Magyarországon – főleg a rendszerváltás óta – szinte általánosan elfogadott vélemény, s ebben a szellemben írnak róla az újabban megjelent lexikonok, kézikönyvek és a kutatók is, hogy az új kenyér ünnepét 1949-ben, az alkotmány elfogadásakor szovjet minta alapján, mesterségesen „kreálták”.
A történeti adatok viszont azt bizonyítják, hogy ez a vélekedés nem állja meg a helyét.
Az 1981. év eseménytörténete sok szállal kapcsolódott az előző év eseményeihez. Ezek közül a szálak közül egyre mindenképpen utalni kell. Nevezetesen arra, hogy a megyei múzeumigazgató kérésére 1980. augusztus 30-án, több mint egyéves gyűjtő és feldolgozó munka után, Egerben megrendeztem a Magyarországi feliratos falvédők a XIX–XX.
Beszélgetés Dancig Szergejevics Baldajevvel, a Gulag-sztori szerzőjével
– Édesapját, mint a „nép ellenségét” 1935-ben letartóztatták, Önt pedig mint a „nép ellenségének a fiát” gyermekotthonba tették. Kikkel volt itt együtt?
– Azokkal a gyerekekkel, akiknek édesapját, a Különleges Távol-keleti Vörös Hadsereg parancsnokait és munkatársait, ártatlanul letartóztatták. Később a magunk módján igyekeztünk a szüleinket letartóztató NKVD-seken bosszút állni: régi lakcímünkre leveleket küldözgettünk, s ebbe azt írtuk, hogy a kertben vagy a padláson fegyvereket rejtettek el.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 18 hét
8 év 44 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 51 hét
9 év 2 nap
9 év 4 nap