Skip to main content

Krassó György

Krassó György: Két választás Magyarországon

Négy vélemény a forradalom örökségéről


1956. november 5-én, a becsapódó aknák miatt meg-megállva, hátizsákban sokszorosítógépet vittem hazafelé, egy velem egyidős, huszonnégy éves lánnyal. A lány zokogott, és azt hajtogatta: „Mi lesz velünk, mi lesz velünk ezután?” Nem lehetett vigasztalni, áttörhetetlen kétségbeesés-burok vette körül. Ez a lány aztán nagy karriert futott be a Kádár-rendszerben. Kultúrfunkcionárius lett, és sok piszkos feladatot kellett elvégeznie. Jó körülmények között él, de boldogtalan. Régi barátai elkerülik, fiai lekommunista-kurvázzák.

Krassó György: Nagy Lajos meghalt


Január 10-én Derecskén, Budapesttől 230 km-re, a román határ mellett egy 61 éves férfit temettek. Nagy Lajosnak hívták.

1958-ban, a nyár végén kerültem Vácra, az ún. MZ 1. – magánzárka 1. – osztályra.

A munkától eltiltottak laktak, nem éppen magánzárkában, hanem négyesével a szűk cellákban. Alig néhány nap után, egy Fernandeléhez hasonló hosszúkás, barázdált madárarc préselte be magát a vasajtó etetőnyílásán, egy viszonylag csöndes délutánon.

– Van itt valaki, akit Krassó Györgynek hívnak?

– Én vagyok. – Az arc visszahúzódott.








Krassó György: Nagy Lajos kitelepítése


Sokan gondolják, hogy az ellenség kategóriájába sorolt személyek Budapestről való kitelepítése csupán a Rákosi-rendszerben alkalmazott és rövid ideig tartó joggyakorlat volt. Ez azonban tévedés. A „volt kizsákmányolók” 1951 júniusában megkezdett kitelepítése nem valamiféle külön e célra konstruált jogszabály alapján történt, hanem a második világháború kitörésekor a Horthy-kormányzat által kibocsátott rendeletekre hivatkozva. E rendeletek a kitelepítések hivatalos beszüntetését követően is érvényben maradtak egészen 1957.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon