Skip to main content

krp [Krasztev Péter]

krp [Krasztev Péter]: A kockázat vége?

A dél-afrikai átmenet kérdőjelei


kockázatos-e ma dél-afrikainak lenni?

– Kevésbé, mint néhány évvel ezelőtt. Az 1980-as években az apartheid elleni fellépések és az állam azt követő megtorlásai valóban egyre erőszakosabbakká váltak, az erőszakhullám jelentős gazdasági visszaesést okozott. A 80-as évek végére úgy tűnt, az ország a katasztrófa felé halad.


krp [Krasztev Péter]: Litván „csatornarendszer”


Beszélő: Litvánia nevével mostanában főleg a diplomáciai élet hírei között találkozhatunk, a hétköznapokról alig hallani valamit…

Algirdas Kauspédas: Jelenleg Litvániában mind a kormány, mind az utca embere kissé talán reményt vesztve vár. A parlament sorra fogadja el az új törvényeket: a napokban például a privatizációs törvénytervezet van napirenden. Mindenki vissza fogja kapni azt, amit a szovjet invázió után államosítottak. A kormány azon fáradozik, hogy valamilyen módon kompenzálja a lakosságot a két-háromszáz százalékos inflációért.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon