Skip to main content

Locsmándi Gábor

Locsmándi Gábor: Batár Attila: A történelem mint tervező

N&n galéria


Van Budapesten, Pesterzsébeten egy mesterséges domb, mellette kicsiny kápolna. Füves térség közepén áll, az Üllői út felől egyenes úton közelíthetjük meg kétoszlopos nagyfeszültségű vezetékcsorda alatt. Feljebb, lakótelepek által takarva egy természetes dombvonulat tetején egy körforgalmú csomópont terebélyesedik, amelyről az hírlik, hogy onnan szemléltek meg egy katonai parádét a Szent Szövetség vezetői úgy kétszáz évvel ezelőtt.

Batár Attila könyve is egy dombról szól, egy bécsi dombról, a Mölker Steig dombjáról.


Locsmándi Gábor: Császárváros és Karl Marx Hof

Városmegújítás és lakásügy Bécsben


Bécs és Budapest valóban sok mindenben hasonló. Hasonló a városok fekvése, sokban párhuzamos a múltjuk, alig különböznek századvégi eklektikus bérházaik. A beépítés itt is, ott is irgalmatlanul sűrű, ha a házak szintjeit egyenletesen szétterítenénk a flaszteron, néhol 4-5-ször lefedné azt. A monarchia azonos alapjaiból indult az első világháború éveiben, az állami-városi lakáspolitika is, egy időben a lakbérek szigorú szabályozásával. A közös gyökerek azonban egészen más irányokba szétágazó lakáspolitika fáját táplálják.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon