Skip to main content

Mikó István

Mikó István: Jelzőtűz

A franciaországi zavargásokról

A külvárosi fiatalok több mint két évtizede állnak a francia közvélemény érdeklődésének középpontjában. Elég arra gondolni, hogy az állampolgárság jogi reformjának előkészítésére felállított szakértői bizottság már 1982-ben gyakran élő adásban tanácskozott a bevándorlók gyermekeinek nemzeti tudatáról, s azóta is ők a főszereplői a közbiztonságról, az iskoláról vagy a szekularitás elvének alkalmazásáról folyó széles körű vitáknak. Számtalan kutatás, elemző cikk jelenik meg róluk, rendszeresen megszólaltatják őket riportfilmekben, vallási és civil szervezeteik képviselői állandó vendégei a kerekasztal-beszélgetéseknek, vagyis jó ideje egyre több alkalmat kapnak arra, hogy megismertessék magukat, és eloszlassák a titokzatos, láthatatlan kisebbségekkel szemben könynyen feltámadó, idegenkedő bizalmatlanságot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon