Skip to main content

Mink Júlia

Mink Júlia: Menekültkérdés: gondolatok a rendszer embertelenségéről

2015. szeptember 15.

A menekültekre vonatkozó hazai, uniós vagy nemzetközi szabályozás ismertetését az elmúlt időszakban számos kiváló hazai menekültügyi szakember magas szakmai színvonalon, hozzáértően és rendkívüli elkötelezettséggel megtette. Ehhez nehéz bármit is hozzátenni. Mégis, ahhoz, hogy megértsük annak a rendszernek az embertelenségét, amelyik ezt a most zajló krízishelyzetet előállította, tisztában kell lennünk avval, hogy milyen mértékben sérti meg hazánk jelenleg a legfőbb emberiességi, erkölcsi és egyben legalapvetőbb jogi normákat.

Mink Júlia: Jogharmonizáció vagy a status quo fenntartása?

Az új menedékjogi szabályozás az Európai Unióban


Menekültáradat?


Bár Európában divatos volt „menekültáradatról” beszélni a kilencvenes években, valójában az európai államokba csak a világ összes menekültjének mintegy 10–15 százaléka jutott el,[1] míg kényszervándorok százezrei, milliói a származási országok régióiban, tehát főként a harmadik világban kerestek és találtak menedéket, pl.

Mink Júlia: A cenzúra áldozatai

A  strasbourgi bíróságon akkor is megindulhat az állam elleni eljárás, ha még  nem történt jogsértés, de a panaszos igazolja: egy őt közvetlenül érintő törvény miatt annak veszélye nyilvánvaló, és folyamatosan jelen van. A magyar sajtó számára ilyen lehet a médiatörvény.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon