Skip to main content

Molnár Miklós

Molnár Miklós: ’56 csillaga


„…S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.”
(Petőfi)

Hanyatlik? Vagy akár már le is hanyatlott, mint a hulló csillag, amely egy pillanatra megfényesíti az eget, hogy aztán elenyésszen?

Egy éve, két éve hogy hallom ezeket a kérdéseket. Múltam és szívem szerint be kellene állnom a jajveszékelők sorába, hiszen ez a csillag vezérelt haza, látható fogyatkozását pedig nem vonhatom kétségbe.







Méray Tibor, Molnár Miklós: Méray Tibor levele a Beszélő szerkesztőinek / Molnár Miklós kísérőlevele Donáth Ferenc leveléhez / A november 4-i rádiószózat, Donáth Ferenc adalékai


Méray Tibor levele a Beszélő szerkesztőinek

A Beszélő 2. száma a Dokumentumok rovatban közölte Donáth Ferenc 1978. június 20-án kelt levelét Molnár Miklóshoz. Bevezető kommentárként lapotok a következőket jegyezte meg: „Tudomásunk szerint Molnár Miklós több nyugati magyar folyóiratnak felajánlotta a levelet, közlésére azonban mindmáig nem került sor.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon