Skip to main content

Nagy András

Nagy András: Az eltűnt téridő nyomában

Galántai-revitalizációk


A magyar avantgárd mindent elveszített a konzervatív politikai hatalommal vívott harcában – fejtette ki 1982 legvégén Birkás Ákos festőművész az akkoriban megnyitott, nem hosszú életű „Rabinec” maszek galériában. A hatalom megfosztotta követelőző, kritikai és utópisztikus ellenségét a terétől és idejétől, nyilvánosságától, intézményes hatáslehetőségeitől.

Nagy András: Extraordinary and Omnipotent

Beszélő-beszélgetés Sebeők Jánossal, a Bioszféra Nagykövetével


Beszélő: Urnátorom! Itt sok mindent meg kell magyarázni. De legelőször is: fűzött-e a magyar bíróság megjegyzést a Bioszféra párttagságához?

– Nem. Tudomásul vette.

Beszélő: Mit jelentsen ténylegesen ez a tagság?

– Azt, hogy a mozgalom nem úgy lép fel a Bioszféráért, mint attól idegen, jótékony emberi erő, hanem a mozgalom által a Bioszféra küzd önmagáért. Vége tehát a paternalista, fejsimogató, feudális és kegyúri természetvédelemnek.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon