Skip to main content

Paul Hockenos

Paul Hockenos: „Ez olyan háború, melynek nem lesz győztese”

Interjú Milovan Gyilasszal


Paul Hockenos: Gyilasz úr, mint a háború utáni Jugoszlávia egyik alapító atyja hogyan éli meg az ország összeomlását?

Milovan Gyilasz: Régen megjósoltam már a titói központosított Jugoszlávia összeomlását. A poszt-titói Jugoszlávia kommunista formában nem maradhatott fenn. Talán, ha Tito korábban kevésbé hajlíthatatlan, vagy ideológiájában kevésbé ortodox lett volna, ma másképpen néznének ki a dolgok.


Paul Hockenos: Nacionalizmus kontra nacionalizmus?


Macedóniában, az Albániával, Bulgáriával és Görögországgal határos sziklás nyugat-balkáni köztársaságban a szavazás első fordulóját november 11-én tartották. Ezáltal teljesebbé vált Jugoszlávia átalakuló politikai térképe. Az álmos kis köztársaság egyértelműen kinyilvánította, hogy nem szándékozik többé alárendelt szerepet játszani erős északi szomszédja, Szerbia mellett. De a nacionalista ébredés ebben az 1,3 millió lakosú, szegény köztársaságban sajátos problémákba ütközik.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon