Skip to main content

Radó Dezső

Radó Dezső: 1970


1.


Felgyorsultan hömpölygő felszín és felerősödő ellenáramlatok – ez jellemezte hazai történelmünk 1970. „folyamkilométerét”. A felszínt a felszabadulás 25. évfordulójára kötelezően felmutatandó eredmények jelentették: a metróépítés Budapesten, valamint a tömeges lakásépítés országszerte. A termelőszövetkezetek és háztáji gazdaságok – a kapott támogatások eredményeképpen – gyorsan fejlődtek. Hét év alatt (1968–1975) tízszeresére nőtt a sertésállomány. 1960-hoz képest 30 százalékkal nőtt a mezőgazdaság termelése.

Radó Dezső: Astoria aluljáró


Hivatalos szóhasználattal élve, az 1963. április 4-i amnesztiával a „dolgok lerendeződtek”. A „lerendezés” legtragikusabb vonulatáról hiteles tanúságtétellel rendelkezem, így elsősorban erről adok számot. 1962-től 1984-ig – 22 évig – a Fővárosi Kertészet igazgatója voltam, ám három ízben (1971-ben, 1980-ban és 1990-ben) megbízottként a Fővárosi Temetkezési Intézetet is vezettem. Sajátos Guiness-rekord. 1990-ben, mint az Intézet megbízott igazgatója, szembesültem a 301-és parcellával, a végső megoldás helyszínével.

Ám most még 1963-ban élek, semmit sem tudok a parcelláról.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon