Skip to main content

Reinhardt Weisshuhn

Reinhardt Weisshuhn: Gazdasági csodára várva


„Szocializmus helyett szabadságot”

Március 18-án a Német Demokratikus Köztársaság szabadon, demokratikusan és titkosan, a saját kapitulációját választotta. A választók, akik 40 éven át becsapottnak érezték magukat, valódi árukat és valódi pénzt akarnak, mégpedig azonnal. Úgy hiszik, hogy ezt leginkább a szövetségi kancellár biztosíthatja számukra, hiszen ő annak a sikeres államnak a vezetője, amely az NDK népessége számára fennállása óta a mérce volt.


Reinhardt Weisshuhn: A mézeshetek vége


Miért dőlt le a Fal?


A sztálinista politikai bizottság urait lemondásra kényszerítő, majd röviddel ezután az NSZEP önkényuralmi rendszerét kártyavárként romba döntő tüntetések mottója ez volt: Itt maradunk! Mi vagyunk a nép!


Időközben azonban mások is tüntettek: Németország egy haza! Segíts rajtunk, Kohl! – skandálták december 19-én Drezdában a kancellár látogatásakor.

A fal ledöntéséről és ennek okairól sokat fognak még vitatkozni. Két feltételezést ismerünk, mindkettő mellett szólnak érvek.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon