Skip to main content

Réz Pál

Réz Pál: Vas István regénye – akkor és most


Az új költőnemzedék antológiáját, a Korunkat ismertetve, Szerb Antal 1935-ben sorra elemezte a fiatalokat, biztos érzékkel emelve ki közülük Jékelyt, Weörest, Radnótit; Vasról megjegyezte: „Vas István mozog közöttük a legbiztatóbban a versben, olyan biztosan, hogy későbbi prózaírót sejtek benne.” Ne a gunyoros oldalvágásra figyeljünk most (amit persze érvénytelenített Vas István költészetének későbbi kiteljesedése), hanem arra, ami bevált a jóslatból: a tizenkét költőből, aki ebben az antológiában találkozott, jelentős prózaíró valóban csak egyből lett, Vas Istvánból.

Réz Pál: Banális kérdés?

„miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?” (Babits Mihály)


Ez a kérdés a világ legáltalánosabb kérdése, de azt hiszem, legalább egyszer mindenki felteszi magának egy nagyon kétségbeesett vagy nagyon spleenes pillanatában. Babits 26 éves korában írta az Esti kérdést. Később, idősebben már nemigen kérdezzük, hogy „miért nő a fű?”, mire való az egész, miért élünk. Egy londoni barátom (magyar emigráns persze) gyakran mondogatta: „Felnőtt embernek nincs szüksége világnézetre.” Felnőtt ember a babitsi kérdésre a legszívesebben azt feleli, hogy az életnek nincs értelme.

Győri János, Réz Pál: Remélem, csak múló emlékezetzavar


1991. június 12-én Z. Szalai Sándor megbízott igazgató a főszerkesztői értekezleten arra kért, hogy tizennégy szerkesztőnk közül választva nevezzem meg én is azt a hét embert, akivel (akikkel) a legszívesebben dolgoznám az eljövendő nehéz időkben. Néven nevező ragaszkodással kellett volna tehát megszavaznom a másik hét szerkesztő menesztését. A kelepcét, amit számomra a feladat lelkileg jelentett, egy mezei nyúl is fölismerte volna.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon