Jasenovacban, a horvát usztasák által fenntartott koncentrációs táborban a II. világháború idején zsidókat, cigányokat és legfőképpen szerbeket gyilkoltak le. A szerbek évtizedekig azt állították, hogy „legalább 700 000” embert öltek itt meg, a horvátok viszont sokáigazt bizonygatták, hogy ez a szám inkább csak 60 000. Az idevágó tanulmányok szerint – melyek közt igen kevés a használható – durván 500 000 szerb és 200 000 horvát halt meg a háború idején.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 36 hét
10 év 9 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 14 hét
10 év 14 hét
10 év 14 hét
10 év 16 hét
10 év 17 hét
10 év 17 hét