Robert D. Kaplan

Nyomtatóbarát változat

Jasenovacban, a horvát usztasák által fenntartott koncentrációs táborban a II. világháború idején zsidókat, cigányokat és legfőképpen szerbeket gyilkoltak le. A szerbek évtizedekig azt állították, hogy „legalább 700 000” embert öltek itt meg, a horvátok viszont sokáigazt bizonygatták, hogy ez a szám inkább csak 60 000. Az idevágó tanulmányok szerint – melyek közt igen kevés a használható – durván 500 000 szerb és 200 000 horvát halt meg a háború idején. Az 500 000 szerbből, úgy vélik, legkevesebb 100 000 Jasenovacban halt meg, s ugyanitt pusztult el a becslések szerint 20 000 zsidó és 30 000 cigány is, tehát összesen minimum 150 000 ember. Tudjman szerint azonban még a horvát nacionalisták által feltételezett 60 000 is túl magas szám: véleménye szerint csupán nem több, mint 40 000 ember öltek meg a láger lakói közül. Sőt, úgy véli, még ez a 40 000-es adat is eltúlozza az usztasák bűnét, mivel a megsemmisítő apparátust jobbára zsidók tartották a kezükben. (…) Tudjman szerint alaptalanul vádolják a horvátokat azzal, hogy tömegesen mészárolták volna le a szerbeket a II. világháborúban: egyrészt ugyanis távolról sem olyan sok szerbet gyilkoltak meg, másrészt akik mégis elpusztultak, azokat jobbára zsidók ölték meg. És az ügy ezzel le van zárva.

Tudjman nem egy volt usztasatiszt. Ellenkezőleg, az usztasák ellen harcolt Tito partizánhadseregének tábornokaként. Mint ember ártatlan, talán még hősnek is mondható. Nem eltitkolt múltját akarja igazolni. S nem is úgy néz ki, hogy a könyv kiszámított politikai lépés volt, hogy fasiszta szólamokkal megnyerje a horvát nacionalistákat. Érzelmei őszintének látszanak. (…) Holocaust-revízió van Nyugaton is, de csak a legkeményebb antiszemiták és a félműveltek körében, Tudjman viszont egy új ország választott elnöke. Meglehet, meggondolatlan lépései egyébként elkerülhető háborúba sodorták Horvátországot, mégsem ő a legkeményebb vonalat képviselő horvát politikus. Sőt, kormányának szélsőségesebb tagjai állandóan szorongatják amiatt, hogy hajlandó tárgyalni a szerb vezetőkkel.

A Tudjman-könyv nagyon is egybecseng azokkal az eszmékkel, amelyek a Balkánon a kommunizmus összeomlása után felszínre törtek. Fellengzős szövegét olvasva ismerős érzés fogott el: nemegyszer hallgattam már Európa e legkevésbé ismert szegletében ehhez hasonló érveket. Akár zsidókról volt szó, akár nem, a kép mindig ugyanúgy állt össze: szóbeszéd, összeesküvés és hiedelem vegyüléke, egy-két ténnyel megspékelve. Még az alcím is – Történelmi igazság – mindennapos; legutóbb egy bolgárellenes titoista irományt olvastam ugyanezzel a címmel. Egészen biztos, hogy Slobodan Milosevic, a szerb kemény fiú, ugyanolyan durván nyilatkozik a horvátokról, mint Tudjman a zsidókról.

Tudjman, Milosevic és Jugoszlávia többi lakója a történelem áldozata. Őseik évszázadokon át szegénységben és írástudatlanságban éltek, ahol a szóbeszéd töltötte ki a könyvek és dokumentumok hiánya teremtette űrt. Aztán jött a négy és fél évtizedes kommunista totalitarizmus, amikor sok könyvet adtak ugyan ki – de mindegyik tele hazugsággal. A szerb–horvát háború azért tört ki, mert miután félrevezettek több millió embert, most mindegyiknek megadták a jogot, hogy szabadon szóljon. És Tudjman ezek egyike csupán…

• Külföld