Skip to main content

Sándor L. István

Sándor L. István: Ami vitatható

XIII. Országos Színházi Találkozó, Zalaegerszeg
Színház


Jancsó Miklós elvégezte feladatát: személyes érdeklődésének, ízlésének, elfogultságának megfelelően kiválasztott az idei évadból tizenhét előadást. Válogatása vitathatatlan (kinek jutna eszébe az ízlésről vitatkozni), legfeljebb az vált ki ellenérzéseket, hogy ezt a hangsúlyozottan szubjektív listát nem egy szakmai lap felmérésére adott válaszként olvassuk, hanem a XIII. Országos Színházi Találkozó programjaként.

Nem az egyszemélyi válogatással van baj.


Sándor L. István: Gipszangyalok

Goethe: Clavigo


Clavigo, miután elhatározza, hogy bűnbánóan visszatér elhagyott menyasszonyához, hosszasan turkál egy ládányi fiókban. Könyveket hajigál ki, papírokat dobál szanaszét. Végül megtalálja, amit keresett. Egy szomorkás mosolyú, felemelt kezű gipszangyalt húz elő. Különféle vásznakat igyekszik izgatottan a szoborra tekerni, próbálja méltó módon becsomagolni az emléktárgyat, hogy – a megbocsátását kérve – visszavihesse Marie-hoz. Aztán, az egyik oszlophoz támasztja.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon