[Sándor L. István]: Válasz öcsémnek
Színház
Mit is mondhatnék, drága öcsém?! A hosszú hallgatásért, elmaradt leveleidért már rég megbocsátottam. Sós ízű mosoly az arcomon, ha újra jelentkezel. Megszoktam már a dolgot – hogy is mondjam? –, hogy külön világokba zárva úgy tapogatózunk egymás felé, mint vaksi növények az éjszakában: mozdíthatatlanul, de gyökereikkel felszíva egymás bánatát. Hülyeségeket beszélek persze, mert eszeveszett jókedvem támadt, amikor megjött a leveled. Kaptam másfél órát, hogy örüljek neked, hogy vagy.
Ugye, nem gondoltad, hogy válaszolok innen a gyömrői Zrínyi utca hét szám alól.
Friss hozzászólások
7 év 46 hét
10 év 19 hét
10 év 23 hét
10 év 23 hét
10 év 24 hét
10 év 25 hét
10 év 25 hét
10 év 27 hét
10 év 27 hét
10 év 28 hét