[Sándor L. István]: Válasz öcsémnek
Mit is mondhatnék, drága öcsém?! A hosszú hallgatásért, elmaradt leveleidért már rég megbocsátottam. Sós ízű mosoly az arcomon, ha újra jelentkezel. Megszoktam már a dolgot – hogy is mondjam? –, hogy külön világokba zárva úgy tapogatózunk egymás felé, mint vaksi növények az éjszakában: mozdíthatatlanul, de gyökereikkel felszíva egymás bánatát. Hülyeségeket beszélek persze, mert eszeveszett jókedvem támadt, amikor megjött a leveled. Kaptam másfél órát, hogy örüljek neked, hogy vagy.
Ugye, nem gondoltad, hogy válaszolok innen a gyömrői Zrínyi utca hét szám alól.
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 12 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét
9 év 16 hét