[Sándor L. István]: Válasz öcsémnek
Színház
Mit is mondhatnék, drága öcsém?! A hosszú hallgatásért, elmaradt leveleidért már rég megbocsátottam. Sós ízű mosoly az arcomon, ha újra jelentkezel. Megszoktam már a dolgot – hogy is mondjam? –, hogy külön világokba zárva úgy tapogatózunk egymás felé, mint vaksi növények az éjszakában: mozdíthatatlanul, de gyökereikkel felszíva egymás bánatát. Hülyeségeket beszélek persze, mert eszeveszett jókedvem támadt, amikor megjött a leveled. Kaptam másfél órát, hogy örüljek neked, hogy vagy.
Ugye, nem gondoltad, hogy válaszolok innen a gyömrői Zrínyi utca hét szám alól.
Friss hozzászólások
8 év 1 hét
10 év 26 hét
10 év 30 hét
10 év 30 hét
10 év 31 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét