[Sándor L. István]: Válasz öcsémnek
Színház
Mit is mondhatnék, drága öcsém?! A hosszú hallgatásért, elmaradt leveleidért már rég megbocsátottam. Sós ízű mosoly az arcomon, ha újra jelentkezel. Megszoktam már a dolgot – hogy is mondjam? –, hogy külön világokba zárva úgy tapogatózunk egymás felé, mint vaksi növények az éjszakában: mozdíthatatlanul, de gyökereikkel felszíva egymás bánatát. Hülyeségeket beszélek persze, mert eszeveszett jókedvem támadt, amikor megjött a leveled. Kaptam másfél órát, hogy örüljek neked, hogy vagy.
Ugye, nem gondoltad, hogy válaszolok innen a gyömrői Zrínyi utca hét szám alól.
Friss hozzászólások
7 év 4 hét
9 év 29 hét
9 év 33 hét
9 év 33 hét
9 év 34 hét
9 év 35 hét
9 év 35 hét
9 év 37 hét
9 év 37 hét
9 év 38 hét