Skip to main content

Simonovits András

Simonovits András: Nyugdíjtervek Magyarországon

Az elmúlt évtizedben a magyar nyugdíjrendszer szinte minden évben jelentős változásokat szenvedett, miközben a hosszú távú elképzelések is állandóan változtak vagy homályba vesztek. Az elmúlt évben a Nyugdíj és Időskor Kerekasztalon élénk viták folytak a hosszú távú nyugdíjtervekről. Egyes szakértők az alapnyugdíj bevezetésével akarják megoldani a lassan tömegessé váló elégtelen jogszerzés miatt keletkező problémákat. Mások a tb-pillér vagy akár a teljes kötelező rendszer további szűkítésével fokoznák a járulékfizetési hajlandóságot. Ebben a dolgozatban egy harmadik út mellett érvelek: a lehetséges strukturális reformok tere meglehetősen szűk, és leginkább a jelenlegi rendszer toldozásával-foldozásával lehet úrrá lenni a hosszabb távon fenyegető nehézségeken. A fenntarthatóság mellett természetesen az is fontos, hogy az egyes korosztályok terhelése nagyjából hasonló legyen.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon