Skip to main content

Spira Veronika

Spira Veronika: Törvénymérgezés

A közalkalmazotti törvény és az értelmiség


Az a benyomásom, hogy a magyar közvélemény nem sejti még, hogy milyen mértékben veszélyezteti ez a törvény az értelmiség integritását.

Spira Veronika: A szorongás iskolája és a szabadság iskolája


Európa felé távolodva

Söpörjünk egy kicsit a magunk háza előtt. Még liberális körökben sem tudott maradéktalanul tért nyerni az a felismerés, hogy az akadémikus, elitista középiskola-koncepció réges-rég a múlté, s a modern közoktatás nem jelentheti a klasszikus gimnázium követelményeinek kiterjesztését az egész 14–18 éves populációra. Amikor a 70-es évek végén lehetőség nyílt Magyarországon a tantervek, tankönyvek desztalinizálására és részben a tananyag depolitizálására, olyan koncepciót követve akartunk visszatérni Európába, amely ott már meghaladottnak számított.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon