Skip to main content

Szabad Kezdeményezések Hálózata

Szabad Kezdeményezések Hálózata: Állásfoglalás

a gyülekezési és az egyesülési törvénytervezetekről


Az ország válságának mélyülésével párhuzamosan erősödő párt- és állami reformretorika újabban a politikai intézményrendszer reformjának jelszavával bővült. Mint mondják: azért vált ez időszerűvé, mert a válságból kikerülni csak a társadalom aktív együttműködésével, s így egy új – cselekvésre indító – közmegegyezés kialakításával, a politikai rendszer demokratizálásával lehetséges.

A demokrácia doppingszerként való felfogása távol áll értékrendünktől; mi a demokráciát – mint az alapvető emberi jogok szabad gyakorlásának feltételét – önmagáért tartjuk kívánatosnak.


Szabad Kezdeményezések Hálózata: Állásfoglalás

Az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról szóló törvény módosítási tervezetéről


A jelenlegi választási törvényt módosító javaslat szervesen illeszkedik az utóbbi időszak alapvető emberi és állampolgári jogokat szabályozó – ténylegesen megengedhetetlenül korlátozó – törvénykezési gyakorlatába.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon