Skip to main content

Székely Zoltán

Székely Zoltán: Szociáldemokrácia és liberalizmus a századvég Magyarországán

Kőszeg Ferenc szabad ötleteiről – egy más nézőpontból


Egy „esetleges” választás nyomában

Tamás Gáspár Miklós emlékezetes karácsonyi vitacikke kapcsán (Beszélő, 1990. 50–51. szám) ismét előtérbe került a kérdés: milyen arculatot formálhat a maga számára a politikai ellenzék a századvég Magyarországán? Ezen belül a legfontosabb kérdésnek az tűnik, hogy az ellenzék vezető ereje, a Szabad Demokraták Szövetsége hogyan alakítja politikáját a közeljövőben.

Kőszeg Ferenc a vitacikkre válaszolva hosszan elemzi annak állításait. A háromrészes válasz egyes részei a szociáldemokrácia hazai helyzetével foglalkoznak.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon