Skip to main content

Szigeti István

Szigeti István: „Szabad cselekvés, tiszta játék…”

Sáry Lászlóval beszélget(ne) Szigeti István


Beszélgetni nem akarsz.

Valahogy értelmetlennek tűnik nekem mostanában mindenfajta beszéd.

Az életedről, a zeneszerzői pályádról… nem kérdezhetlek?

A múlt engem nem foglalkoztat. Olvastam egyszer egy könyvet, Don Juan tanításai címmel, és abban egy öreg indiánt kérdezett egy európai a múltjáról, arról, hogy hogy hívták a szüleit. Az indián azt mondta erre: papa, mama. És nem értette, hogy mit akar tőle az európai. Én is azt hiszem, hogy nem érdekes ez. Énnekem legalábbis nem.






Szigeti István: „Nem tudjuk hova tenni”

Márta Istvánnal beszélget Szigeti István


Egy renitens – téged így tart számon a szakma, mert sehogy se illesz bele a zeneszerzők körébe. Gyerekként is kilógtál mindiga sorból?

Eléggé elszigetelt világban nőttem fel, mert az édesapám tanár volt egy svábhegyi nevelőintézetben, ahol nagyon szerény, kétszobás bentlakásunk volt, onnan jártam le az „árokba”, a híres Lórántffy zenei általánosba; híres iskola volt, sok híres káderszülő gyerekével.


Szigeti István: Törvényerőre emelkedett az alázat

Szirányi János a zenei főszerkesztőségről


Az már a nyolcvanas évek közepén világos volt, hogy a koncepciótlan, tagolatlan, ömlesztett zeneszolgáltatás hatástalan, a hallgató számára nem válik értékké, és olyan tagolt, szakprogramokra épülő, céltudatos rendszert kell kiépíteni, amely a hallgatóra figyel, és mindent akkor és olyan formában, olyan nyelven közvetít, amelyben az el is jut a különböző korosztályokhoz és rétegekhez. A reform előkészületeit a rendszerváltás felfüggesztette, mert akkor a rádiónak nem volt más dolga, mint a rendszerváltást menedzselni.

Szigeti István: „Míg kint viharok tombolnak…”

Kroó Györggyel beszélget Szigeti István


A lexikonban az áll, hogy Budapesten születtél 1926-ban, a következő mondat viszont az, hogy iskoláidat Egerben végezted.

A magyarázat egyszerű, mi Egerben laktunk, a nagyapámnak, majd a szüleimnek ott volt könyvkereskedése, az édesanyám csak szülni jött fel Budapestre egy klinikára, azután én egészen 1944-ig, az érettségiig Egerben éltem, és a zenei iskoláimat is ott kezdtem el.

Ha valaki zenei pályára kerül, annak többnyire családi indíttatása van; muzsikusok közt nő fel, ezért kezd zenét tanulni.


Az én szüleim nem voltak muzsikusok, bár az édesa





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon