Skip to main content

Tyekvicska Árpád

Tyekvicska Árpád: „Hibázott is, mert dolgozott!”


1975. május 6-án 14 óra 15 perckor Bécsben, az Irgalmasok Kórházában, ahogy a Franz König bíboros által kiadott gyászjelentés fogalmaz: a halotti szentségek felvétele után Urától „hazahívatott” Mindszenty József, Magyarország egykori prímás-érseke, akit a pápa döntése alig egy évvel halála előtt fosztott meg egyházvezetői tisztétől.

A bíboros alakja, tevékenysége már életében viták kereszttüzében állott.


Tyekvicska Árpád: 1962


„Csodálatos rakéta ez, elvtársak!” Hruscsov az SZKP 1961-es kongresszusi programját hasonlította egy háromlépcsős rakétához, amelynek harmadik fokozata már éppen a kommunizmus röppályája felé ível.[1] Ma már tudjuk, hogy a „leghatalmasabb energia, a kommunizmus építőinek energiája” milyen pályaív befutásához volt elegendő.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon