Skip to main content

Ungvári Tamás

Ungvári Tamás: Elvtárs és spicli jár a csöndben

Részlet egy önéletrajzi esszéből


Hivatal a hivatalban

Sok irigyem támadt abból, hogy alkalmanként, még a Kádár-rendszerben, külföldre is eljutottam ilyen-olyan ösztöndíjjal. Nem az irigyeimnek mondom, hogy ezek között állami adomány nem volt. Külföldről hívtak minden alkalommal, onnan is fizettek. Hálás legfeljebb azért lehetek, hogy „kiengedtek”, megadták az „ablakot” az útlevélbe.

A procedúra már akkor is érthetetlen volt, amikor érvényben: akadályfutásra hasonlított.




Ungvári Tamás: Weimari etűd

Trockij életéről és haláláról az özveggyel együtt írt könyvet Victor Serge.1 A fiatalságáról, a száműzetés keserűségéről és alkalmi örömeiről. Az 1905-ös forradalom után Lev Davidovics és Natalja Szedova Bécs városát választották emigrációjuk színhelyéül, de a forradalmár természetszerűleg kereste a hasonszőrű lázadókat.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon