Skip to main content

Urosevics Danílo

Urosevics Danílo: Emlékeim a barcsi és a sárvári táborról


Jugoszlávia elleni, mindössze tíz napig tartó háború után a szerbek, elsősorban a dobrovoljácok és a telepesek súlyos helyzetbe kerültek. A katonai közigazgatás bevezetésével hamarosan elkezdődött az üldözés, mindenekelőtt az ideiglenes táborok létrehozása: „Mindazon szerb, boszniai, montenegrói és cigány nemzetiségű személyek, továbbá a zsidók, akik 1918. október 31. előtt nem rendelkeztek községi illetőséggel Nagy-Magyarország területén (Horvátország nélkül)… kötelesek három napon belül elhagyni az állam területét, az 1941.

Urosevics Danílo: Példás, civilizált asszimiláció

Hon a hazában


Régóta tudom, hogy csak kirekesztés vagy elhallgattatás lehet az osztályrésze annak, aki elemezni és bírálni kezdi a hazai nemzetiségpolitikai gyakorlatot. Engem már háromszor félreállítottak és elhallgattattak, mert a 60-as években szót emeltem az anyanyelvi iskolák megszüntetése, illetve az úgynevezett kétnyelvű iskolák bevezetése ellen, mert javasolni mertem a nemzetiségi – elsősorban délszláv – egyesületek, szervezetek, intézmények helyreállítását, mert azt mertem állítani, hogy a nemzetiségi politika nem abból áll, hogy a nemzetiségek táncolnak és dalolnak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon