Skip to main content

Valki László

Valki László: Körkörös bizonytalanság


Pick Róbert vitaindítójának megjelenése előtt vagy két héttel – nyár lévén és egy kicsit több szabadidőm – megpróbáltam rendet teremteni tanszéki szobámban. Erre a minden évben megismétlődő nagy kísérletre ezúttal nemcsak azért szántam el magam, mert az asztalomon tornyosuló tanulmánykötegek, folyóiratok, könyvek mögül már nemigen lehetett felismerni, hogy ki lép be éppen az ajtón, hanem koncepcionális okokból is. Észlelvén az 1989-ben bekövetkezett világtörténelmi változásokat, elhatároztam, hogy a saját szintemen levonom a megfelelő következtetéseket.

Lattmann Tamás, Valki László: Egy diktátor korai halála

Szomorúan értesültünk a diktátor korai haláláról. Ha még adott volna neki néhány évet a sors, a törvényszék folytathatta volna az eljárást, és Milosevics lett volna az első államfő a történelemben, akit háborús bűncselekményekért elítélnek. Így meg kellett elégednünk azzal, hogy ő volt az első, akit egyáltalán bíróság elé sikerült állítani. Ennek a jelentőségét sem szabad lebecsülni, a nemzetközi politikai és jogi gondolkodás fejlődéséhez azonban nagymértékben hozzájárult volna, ha ügyében jogerős ítélet születik.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon