Skip to main content

Vekerdy Tamás

Vekerdy Tamás: Kedves uram, kedves mester, Descartes úr!

Válaszok Descartes-nak


A Beszélő jóvoltából abba a különleges helyzetbe kerültem, hogy háromszázötvenegy év elmúltával ismét válaszolhatok 1645. augusztus 4-én kelt, Egmondból keltezett levelére.

Istenem! Mi minden történt azóta velem és a világgal (és gondolom: Önnel is; nem is tudom, pontosan hová címezzem levelemet, csak abban bízom, hogy az eljuttatásban a Beszélő – habár ma is korlátozott – nyilvánossága segítségemre lesz).


Vekerdy Tamás: …a személyiségről


„A legfőbb jó a személyiség” – vagyis: ha az ember azzá lehet, aki – mondja Goethe, és C. G. Jung hozzáteszi: életünket, sorsunkat az individuációs processzus – az énné válási folyamat – építi fel, rajzolja ki. Belső erők irányítanak – melyekről csak sejtve tudunk, vagy úgy se –, ezek „akarják” bennünk, hogy egyre inkább azzá legyünk – életünk külső körülményeiben is –, akik vagyunk, akivé lehetnénk. Ezek az erők folyton megütköznek a külvilággal, győznek vagy vereséget szenvednek, kibontakoztatják magukat szabadon, vagy eltorzulnak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon