Skip to main content

Völgyes Iván

Völgyes Iván: Kell félnünk a farkastól?


„A birodalom hihetetlen gyorsasággal omlott össze: két év leforgása alatt központi magvára zsugorodott. Elveszett Afganisztán és Kelet-Európa, elvesztek a „érdekszférák” Afrikában és a Távol-Keleten. A szovjet csapatok özönlenek vissza az anyaországba eladva vagy hátrahagyva elrozsdásodott fegyvereiket és vadonatúj Kalasnyikovjaikat.

Völgyes Iván: Magyarország és a katonai biztonság: elmélkedések


Több mint két évtizede, 1969-ben kezdték el amerikai szakértők, katonák, honvédelmi és biztonságpolitikai szakemberek annak a hadi-katonapolitikai koncepciónak a kialakítását, amely meghatározó része lett a NATO kelet-európai stratégiai terveinek. A vitákban, amelyeken szakértőként én is részt vettem, Magyarország Varsói Szerződés-beli szerepével kapcsolatban a következő két kérdés vetődött fel:

1. Mik Magyarország nemzeti honvédelmi érdekei?

2.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon