Skip to main content

Weiss János

Weiss János: A német egyesítés mint társadalomfilozófiai ki­hívás

 

Hauke Brunkhorst és Micha Brumlik interjúját Karl-Otto Apellel a lap következő cikkében olvashatja.

„A képek bejárták a világot. Az arcokat zavar és öröm árasztotta el. Idegen emberek estek egymás karjaiba a hideg novemberi éjszakában. A Trabantok lavinája állandó dudaszóval haladt át a föllelkesült emberek tömegén, miközben pezsgő spriccelt a szélvédőjükre. A bátrak ujjongása, akik fölkapaszkodtak a falra, és akiknek arcán alig lehetett látni a könnyeket. »Hihetetlen, hihetetlen« – mindenki ezt susogta. Ebben a szóban csapódott le az döbbenet, amely ama rendkívüli események nyomán jött létre, amelyeket még azok is nehezen tudtak elhinni, akik pedig jelen voltak.”1

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon