Skip to main content

A rádiózás csapdái

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„ahol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban...”
Illyés Gyula





A polgári rádiózás vagy népszerű nevén a CB (citizen band) az ’50-es évek Amerikájából indult. Hozzánk a ’70-es évek végére, jó 20 év múlva ért el. Ma hazánkban 50 ezerre tehető a CB-sek tábora. Készülékeikkel a 27 MHz frekvencián működnek, a Posta engedélyével. A CB-seket a világon egyedülállóan ’85 óta megadóztatják. Frekvenciahasználati díj címén 120-2400 Ft-ot tartoznak évente az államkasszába befizetni.

A ’70-es évek második felében, amikor nálunk éppen csak elkezdtek CB-zni, egyre-másra alakultak a nemzetközi CB-társaságok. A legismertebbek egyike, az Alfa Tango (AT), ’78-ban alakult az olaszországi Astiban. Bárki beléphet ezekbe a klubokba politikai, nemzeti, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, ha a népek közötti barátságot a polgárok közötti közvetlen kapcsolat fenntartása útján kívánja ápolni. A tagok ún. DX összeköttetéseket létesítenek, ami azt jelenti, hogy 1000 km-nél nagyobb távolság választja el az adót és a vevőt. Tehát elvileg, de praktikusan is a Föld bármely két pontja közt kapcsolat létesülhet. Kevés vonzóbb és humánusabb célokat szolgáló technikai hobbi képzelhető el, mint a nagy távolságú polgári rádiózás, a DX-ezés. Nem meglepő, hogy a ’80-as évek legelején nálunk is megjelentek az első AT-tagok, majd ’83-ban magyar részleg is létesült.

Az Alfa Tango tagjai hívőszámot kapnak, és a keresztnevükön szólítják egymást. Az AT-klub elnöke Aldo, hívószáma 1 AT 001. A klubnak több ezer tagja van, 40-egynéhány országban működik nemzeti csapata. Kelet-Európát két csapat, a magyar és a lengyel képviseli. Kelet-Európának más országaiban szinte ismeretlen a polgári rádiózás. Az AT-klubnak e térségben mindössze még két keletnémet és két szovjet tagja van. (További adalék: Chilében ugyanúgy négy tagot számlálnak, mint a lengyeleknél.) Véletlen ez? Aligha. A liberális demokráciákban ami nem tilos, az szabad. Nálunk csak a hivatalos szabad, azt viszont kell is csinálni, ha tetszik, ha nem. A nem hivatalos – az eddigi keserű tapasztalatok szerint – egyben tilos is, de legalábbis gyanús és kikezdhető.

A magyar AT-csapat tagjai szorgalmasan rádióztak, és szép eredményeket értek el. Így például Zoltán, a csapat direktora, három egymás után következő évben: ’83, ’84 és ’85-ben ért el rangos helyezést az AT Európa-versenyeken, melyek a nagy távolságú polgári rádiózás világversenyeinek számítanak. Így érkezett el a kicsiny, de lelkes társaság – álljon itt a nevük – az 1986. év váratlan eseményeihez.

Íme a nevek:

László Budapest
Ferenc Budapest
Ferenc Tompa
Péter Helvécia
Tamás Szeged
Gáspár Budapest
Gábor Budapest
Kálmán Szarvas
Harald Sopron
Dezső Koka
János Budapest
Kornél Székesfehérvár
Nándi Sopron
Zoltán Budapest
Franz Hegyeshalom

Gáspár ’86-ban érettségizett. Ő is 1. a minősítést szerzett. Pest egyik patinás munkásnegyedében lakik a szüleivel, akik örültek neki, hogy rádiózik, és így gyakorolja az angolt. ’86 augusztusában megjelent két civil ruhás rendőr a lakásukban, házkutatást tartottak, lefoglalták a rádiót, az ott talált leveleket és egyéb iratokat, majd Gáspárt a lefoglalt anyaggal együtt bekísérték a kapitányságra. Kihallgatás után hazaengedték, de a birtokukban lévő bizonyítékok alapján – tiltott frekvenciahasználat és az egyesületi joggal való visszaélés címén – eljárást indítottak ellene. Szülei ügyvédet fogadtak. A rendőrség első-, majd a fellebbezés után másodfokon is elmarasztalta tiltott frekvenciahasználat miatt; a készüléket (á.: 30 E Ft), mely édesapjáé volt, elkobozták. A másodfokú határozat indoklásában az áll: a frekvenciát ’86 áprilisától figyelték!

A hatóság szabálytalanul járt el és a lehető legszigorúbb büntetést szabta ki. A postai előírás szerint ugyanis a készülék szabályszerű működéséért az engedélyes, azaz Gáspár édesapja a felelős; a hatóság ezzel azonban mit sem törődött.

Gáspárt kivágták az MHSZ-ből[SZJ], és nem vették fel a főiskolára. ’86 októberére zárult le az ügy rendőrségi része. Az egyesületi joggal való visszaéléssel már az ügyészség foglalkozott. A vád: Gáspár 1985-ben Charli Bravo Alfa néven engedély nélkül klubot alapított hazai CB-sek részvételével. Tény, hogy Gáspár és barátai foglalkoztak egy ilyen hazai CB-klub létrehozásának gondolatával, a lefoglalt levelekből is kitűnt. A szervezet azonban nem jött létre, annak egyetlen tagja sem volt. A bíróság Gáspárt vétkesnek találta, büntetést azonban nem szabtak ki, egyéves próbára bocsátással zárult az ügy, múlt év decemberében.

A Gáspárnál lefoglalt anyagok, továbbá a tavaly április óta tartó figyelés (!) alapján a csapat több más tagja ellen is eljárás indult. Zsolt és László október elején kapták kézhez a 3000-3000 Ft pénzbüntetésről szóló határozatot. A hatóság nem sokat teketóriázott: tárgyalás nélkül büntetett: elég bizonyítékul szolgált, hogy Gáspárnál megtalálták az Alfa Tango klub ’86 évi névjegyzékét, melyben szerepelt Zoltán és László neve és címe.

László, a tapasztaltabb, először azt javasolta, szó nélkül fizessenek. Végül mégis úgy döntöttek, hogy mindketten kifogást nyújtanak be. A hatóság szemében a fellebbezés súlyosbító körülménynek minősült. Zoltán sorkatonai szolgálatát teljesíti. Az elhárítás megkereste katonai parancsnokát, aki példásan megfenyítette a fiút: beosztásából elmozdította, laktanyafogsággal sújtotta stb. Ám a rendőrség, miután a kifogást elutasította, a pénzbírságot ugyanúgy kifizettette Zoltánnal, aki mint katona már megkapta a CB-zésért járó fenyítést. Egy „bűnért” két büntetés! De a történtek után kinek jut eszébe a hatósági intézkedést kritizálni, kifogásolni, fellebbezni?

Végezetül egy kérdés marad megválaszolatlanul. Miért „86 nyárutóján–kora őszén csapott le a rendőrség Gáspárra, Zoltánra, Lászlóra – hisz évekkel előbb is megtehették volna? A válasz egyértelmű: október 23-án volt az ’56-os magyar forradalom 30. évfordulója...






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon