Skip to main content

Cigány-kép – roma-kép

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1998 júniusában a Néprajzi Múzeum több közép- és kelet-európai ország múzeumával együttműködve közös roma-kiállítást rendezett. Az eseményt az UNESCO által támogatott nemzetközi konferencia zárta Cigány-kép – roma-kép címmel, amelyen azt járták körbe, hogyan látják és ábrázolják a nem cigányok a romákat, mondhatnánk úgyis, hogyan tematizálódik és sztereotipizálódik a romák képe, és ezzel szemben hogyan fogalmazzák meg maguk a romák a saját önképüket. A 2000. áprilisi rendezvényen elhangzott húsz előadásból – A Néprajzi Múzeum jóvoltából – adunk most közre hat, a magyarországi romák reprezentációjával kapcsolatos írást.


Hivatkozott cikkek

Tényárnyaló

Megjelent: Beszélő folyóirat, 7–8. szám, Évfolyam 7, Szám 7


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon