Skip to main content

Demszky Gábor mellett

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szaporodnak a politikai célú támadások olyan emberek ellen, akik egész tudatos életüket a kommunista diktatúra elleni harcnak szentelték. Legutóbb Demszky Gábort érte rágalmazó gyanúsítás.

Mi, a demokratikus ellenzék egykori résztvevői, akik több mint egy évtizeden át együtt küzdöttünk Demszky Gáborral, erkölcsi felelősségünk tudatában kijelentjük: Demszky Gábort a politikai rendőrség soha nem tudta beszervezni, sem arra rábírni, hogy társaira terhelő információkat adjon ki.

Ismerjük Demszky áldozatos munkáját, becsületéért jótállunk. Az utóbbi 40 év történelmének egyik legtisztábban álló, erkölcsi példát nyújtó személyisége ő. Egyike volt azoknak, akiket a kommunista rendőrség a legtöbbet üldözött. Csaknem egy évtizeden át teljes állástilalommal és útlevélmegvonással sújtották. Tíz alkalommal házkutatást tartottak nála, tucatnyi sajtószabálysértési eljárást indítottak ellene, rendszeresen előállították a rendőrségen, hol sajtórendészeti ügyekben, hol tüntetésen való részvétel címén, vagy épp annak megakadályozása céljából. Koncepciós eljárással hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Csurka István – mint ezt egész közleménye bizonyítja – be akarja mocskolni a demokratikus ellenzéket, azt az erőt, amely éveken át nyíltan szállt szembe a pártállam vezetésével és elnyomó apparátusával. Ki akarja radírozni a magyar történelemből a Kádár rendszerével szemben tanúsított ellenállást. Demszky Gábor rágalmazói nemzeti múltunk egy darabját gyalázzák meg.

Eörsi István, Fridli Judit, Halda Alíz, Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Kenedi János, Kis János, Konrád György, Kozák Gyula, Kőszeg Ferenc, Litván György, Magyar Bálint, Mécs Imre, Nagy Bálint, Pető Iván, Petri György, Rajk László, Sulyok Miklós, Szabó Miklós, Szalai Pál, Szent-Iványi István, Szilágyi Sándor, Tamás Gáspár Miklós










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon