Skip to main content

Életrendező elv

Király Levente

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A tragacs ajtajába beletört a kulcs,
a lakás (tartalékkulcs) messze,
gyalog (BKV) sokórás utazás.
Nagyot káromkodok, mikor eszembe jut:
a csomagtartó zárja rossz,
egy laza mozdulattal feltéphető,
s a hátsó üléseket ledöntve
az utastérbe juthatunk.

Egyik hiba javítja a másikat:
így minden oké.

Suta mozdulattal poharat ejtek el,
szilánkosra törik, robban. Nagyot
káromkodok, indulok seprűért,
s lazán belelépek - - - de nem,
csak lépnék egy nagy, éles szilánkba,
mikor észreveszem ablakunkon a csoda
szép jégvirágot. A mozdulat lelassul,
befejezetlen marad.

Versillusztráció

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2006. június, Évfolyam 11, Szám 6


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon