Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2006. június, Évfolyam 11, Szám 6

Vers

Király Levente: Életrendező elv

Kistotál

Lovas Ildikó: Egy másik hatvanas évek

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán - Mink András: „Közéleti preferenciánk van”

Somogyi Zoltánnal, a Political Capital vezetőjével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Folyamatos jelen

Mink András: Másik pillantás a hídról

Ádám Zoltán: Bourbonok

Libero

Seres László: Fő az egészség

Játéktér

Szilágyi-Gál Mihály: A szép nyilvános jellege

Hannah Arendt és Friedrich Schiller Kant esztétikájáról

Aryeh Neier - Leonard Benardo: Hajtóvadászat az orosz civilek ellen

Pál Attila: Gazdag szegények

Robert Post: Szólásszabadság és vallás

Befejezetlen múlt

Eörsi László: Köztársaság tér, 1956

Messzelátó

Oborny Beáta: Véletlen és szabály

avagy hogyan játsszunk egy hangyabollyal?

Kultúra

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Az Idő Veteránjának fejezete. Fejezet, amelyben Fizetett Horkoló felkeresi az Idő Veteránját, de nem sikerül kipréselnie belőle egy fia aláírást sem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon