Skip to main content

Felhívás a lengyel nép megsegítésére

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A demokratikus megújulásért másfél éve reményteljesen küzdő Lengyelország ma sebesültekkel, gyászolókkal, szétszakított, nélkülöző családok tízezreivel néz a kemény tél újabb megpróbáltatásai elébe.

Sok évszázados barátságunk, közös nemzeti hagyományaink végső feladását jelentené, ha mi, magyarok a tragikus helyzetben elmulasztanánk együttérzésünk kifejezését lengyel testvéreink iránt.

Siessünk legalább gyermekeik segítségére!

Kérjük mindazokat, akik vállalni tudják lengyel munkásgyerekek vendégül látását vagy az ellátásuk és utazásuk költségeihez való hozzájárulást, jelentkezzenek a felhívásban megadott címeken. A lengyel egyházat szándékozunk felkérni a legrászorultabb gyerekek utazásának előkészítésére.

Kérjük azok jelentkezését is, akik ajándékcsomagot szándékoznak küldeni Lengyelországba!

A felhívás támogatóit egyúttal kérjük, mozgassanak meg minden lehetséges eszközt a lengyelek beutazását és a postai csomagok kiküldését korlátozó magyarországi rendelkezések feloldására!

Reméljük, rövidesen tanúivá válhatunk az emberi segítőkészség másféle megnyilvánulásainak is!

A felhíváshoz csatlakozni lehet személyesen, telefonon vagy tértivevényes levélben, a nyilvánosság vállalásával vagy anélkül, az alábbi címeken:

Balczó András;
ifj. Bibó István;
Bouqet Gábor (1021 Bp., Vörös Hadsereg u. 2–17.);
Demszky Gábor;
Endreffy Zoltán (1024 Bp., Keleti Károly u. 27., 361-346);
Iványi Gábor (1039 Bp., Madzsar József u. 33., 800-613);
Kerényi Grácia (1013 Bp., Feszty Árpád u. 4.);
Krassó György (1011 Bp., Fő u. 37/b, 153-591);
Lengyel Gabriella (1084 Bp., Déri Miksa u. 16., 136-591);
Nagy András (1023 Bp., Komjádi u. 3., 351-086.

Az ajándékcsomagot küldeni szándékozók figyelmét felhívjuk a Magyar Vöröskereszt december 28-án meghirdetett lengyel segélyakciójára!





























Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon