Révész Béla

Nyomtatóbarát változat

1. [1957. február közepén]

Tisztelt Uraim!

A Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete értesíti Önöket és Önökön keresztül az egész magyar munkásságot az alábbiakról:

Az Acél Szervezet mindaddig, amíg a munkások törvényes szerve, a Központi Munkástanács működését a törvényes keretek között nem folytathatja fenntartja magának a jogot a sztrájkra, felvonulásra és tüntetésre való felhívás jogát.

Március 14-én 15-h-tól 17-h-ig tartó időtartamra 1az Acél Szervezet a szovjet megszállók ellen tiltakozó némasztrájkot rendel el. Ez idő alatt senki sem tartózkodhat a főváros utcáin.

Március 15-én a magyar szabadságharc ünnepének megünneplésére és az 1956. október 23-án kezdődő dicsőséges forradalmunk és szabadságharcunk elleni tiltakozással az Acél Szervezet tüntető felvonulást rendel el. A tüntetések reggel 9 órakor kezdődnek az alábbi helyeken:

Nemzeti Múzeum, Petőfi szobor, Hősök tere, Váci út, Margit-híd, Bem szobor, Dózsa György út, Szabadság tér.

A tüntetések követelései és jelszavai a következők:

1. A szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarországról.

2. Magyarország kössön olyan szerződést a három nyugati nagyhatalommal, mely szerint a hatalmak biztosítékot vállalnak Magyarország függetlenségének megvédésére, arra az esetre, ha az országot bármely állam megtámadná.

3. A hazaáruló és törvénytelen Kádár-kormány azonnal mondjon le.

4. Magyarország ideiglenes kormányzását adják át egy a munkástanácsokból alakult kormányzó testületnek.

5. Ez a testület a törvényes kormány megalakulásáig ismerje el az egyházak és felekezetek önrendelkezési jogát, a szabad vallásoktatást, az egyetemi autonómiát, a munkásság sztrájkjogát, a szabad pártalakítás jogát, a polgárok gyülekezés és sajtószabadságát.

6. A 4. pontban említett kormányzó testület ismerje el, hogy a munkástanácsok a magyar dolgozók jogos gazdasági, politikai és jogi képviselete, működésükben kötelességük a munkásságot mindezen területeken képviselni, egyetlen kizárólagos felettes szervük az önmagukból választott Központi Munkástanács.

7. Azonnal szüntessék meg a normabérezést az egész ország területén, és 14 napon belül gondoskodjanak az egész ország területére érvényes órabér-rendszer kidolgozásáról

8. Azonnal tegyék meg az előkészületeket a szabad választásokra, ENSZ ellenőrzés mellett.

9. A Kádár-klikkel szemben álló politikai foglyokat azonnal bocsássák szabadon, a statáriális eljárást pedig a szovjet érdekeket kiszolgáló hazaárulókkal szembe alkalmazzák.

10. Azonnal tegyék közé a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal eddig megkötött valamennyi gazdasági szerződés szövegét, azoknak titkos záradékaival együtt.

11. Követeljük a magyarság nemzeti érzületének és nemzeti ünnepeinek tiszteletben tartását. Nekünk magyaroknak március 15-e, október 6-a, október 23-a, és augusztus 20-a piros betűs, munkaszünettel járó nemzeti ünnepeink. Október 6-a a dicsőséges 1848/49-es [itt: 1948/49] szabadságharc vértanúinak, október 23-a a dicsőséges 1956-os forradalomnak ünnepe. Augusztus 20-a nekünk nem alkotmányünnep, hanem Szent István, a magyarság dunamenti hazáját megszilárdító és megvédelmező nagy királyának ünnepe.

12. Azonnal szüntessék meg a szovjet zsarnoksággal szemben álló hazafiak megkínzásának és elítélésében résztvevő és ilyen cselekményekre utasító személyeket valamint az összes szovjetbérenc hazaárulót azonnal állítsák független bíróság elé.

13. Szűnjön meg a diktatórikus állam torzszülötte: a Legfelsőbb Ügyészség. A legfelsőbb ügyész és helyettesei független magyar bíróság előtt feleljenek gaztetteikért.

14. A magyar parasztnak meg kell engedni, hogy maga döntsön saját sorsa felől. Azt termeljen és annyit, amennyit akar.

A tüntetés jelszavai:

Petőfi Nemzeti dalának minden sora, ezen kívül a következők:

Miénk legyen ez a haza! Oroszokat vigyék haza!

El van vetve a kocka! Oroszoknak irány Moszkva!

Kádár, Apró, Dögei, mind meg fognak dögleni!

Hiába gyilkol Kádár! Marad kötél, ami rávár!

Száz szónak is egy a vége! Marosánt is kötélre!

Ordíthat Marosán Gyurka, belőle lesz véreshurka!

Hazaárulókat lámpavasra! Münnich elvtársat jó magasra!

Nem halt meg még minden magyar, nem lesz az, mit Kádár akar!

Nézd a hős nemzetet Kádár! KI az ellenforradalmár?

Ávós pribék, Kádár-zsandár – ez az ellenforradalmár!

Aki ma a Pártba lépett, népe ellenségévé lett!

Jelszónk legyen: egységfront – s megvédjük e drága hont!

Ha támad a szovjet horda, egy nemzet áll egységfrontba!

Szabad egyház, szabad haza – a magyar nép akarata!

Isten, haza, szabadság, ezért küzd a magyarság!

Nem dolgozik minden vájár, amíg úr lesz itt a Kádár!

Dudás, Szabó hős halála nemzetünk bosszúját várja!

Nyilatkozzon nekünk Kádár, hogy hová lett Maléter Pál!

Dicső nagy lesz az a nemzet, mely ennyi mártírt nemzett!

Magyar urán, magyar kincs! Ehhez másnak köze nincs!

Szabad népet, szabad földet! Vörös május nem lesz többet!

Októberünk nem felejtünk, szent, új márciust teremtünk!

Ezen kívül a magyar hiszekegy:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában!

Hiszek egy isteni örök igazságban!

Hiszek, hiszek Magyarország feltámadásában!

Aki magyarnak érzi magát, az ott lesz. Minden igaz hazafira számít a nemzet. A munkásság, mikor a nemzet ügyéért tüntet, saját jogaiért, a munkástanácsok szabadságáért megy ki az utcára!

A szovjet zsarnokok és az őket támogató hazaáruló bitangok fegyverrel verték le a szabadságharcot, de a forradalmat leverni nem tudták, és nem tudták elvenni a nemzet felszabadulásába vetett hitünket.

Október új korszakot készített elő történelmünkben. A gyilkos erőszak elérte azt, hogy ma az egész ország követelje ezt az új korszakot. A magyar nemzet hangja harsogja a zsarnok fülébe:

Új márciust, új márciust, új márciust!

„Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”

Olvasd! Terjeszd! Add tovább!

A Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete

3. [1957. május elején]

Tisztelt Uram! (Asszonyom!)

A Nemzeti Ellenállás Acélszervezete felszólítja Önt, hogy tegyen eleget hazafias kötelességének, és e levél kézhezvételétől számított 24 órán belül legalább 10 hazafias érzelmű ismerősének küldje meg e levél másolatát. Lemásolás után a levél és amenynyiben a másoláshoz indigót használt, az indigó is égetéssel megsemmisítendő. Ebben és további leveleimben közölteket tartozik a legnagyobb titokban tartani. Természetesen a borítékon jelzett feladó is álnév legyen.

A Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete értesíti a nemzetet, hogy Nemzeti Híradó címmel levélújságot indított. A Nemzeti Híradó 1957. májusi, azaz első számának vezércikkét az alábbiakban közöljük:

Magyarok!

Ismét május elsejét ünnepelték a szovjet rendszer magyarországi csatlósai. A hazaáruló kormány és a szovjet ügynökök földig alázkodva dicsőítették a szovjet zsarnokságot. Hozsannát zengtek a „diadalmas” szovjet hadseregnek, melynek 8 hadosztályát zúzta össze a spontán felkelésszerű, hiányos fegyverzetű nemzeti forradalom. Hozsannát zengtek, mert a szervezetlen magyar felkelést a szovjet túlerő le tudta verni, néhány aljas hazaáruló segítségével. Még ma is fülünkbe cseng a nagyszerű és tartalmilag is sokat mondó jelmondat:

„Szabad népet, szabad földet,

Vörös május nem lesz többet!”

Drága Hősök! Nem ti tehettek róla, hogy ismét vörös május lett! Nem azért vörös ez a május, mert a szovjet ügynökök és a magyar hazaárulók kitűzették a vörös rongyot a házak falára. Azért vörös ez a május, mert magyar hősök, magyar mártírok vére festi vörösre.

A hazaáruló bértollnokok – akik tapsoltak a Magyar Újságíró Szövetség és a Magyar Írószövetség feloszlatásakor, akik szemet hunytak a magyar írók és újságírók elhurcolása, megkínzása és deportálása felett – szennyes rágalmakkal akarják bepiszkítani szent forradalmunk nagyszerű szabadságharcát.

Ma minden forradalmár tolvaj, rabló és gyilkos volt. Nem úgy a nagyszerű karhatalom, a rendőrség és a párt tagjai, akik között a tisztességes, becsületes emberek tömegei zsúfolódtak össze. Most Kádár, Münnich, Marosán, Biszku, Révész és a többi szovjet ügynök; ezek az igazi nagy magyarok, akik testestől-lelkestől eladták magukat és magukkal együtt az országot a szovjet imperializmusnak.

Magyarországon ma az elesett hóhéroknak rendeznek dísztemetést. Ezek a mártírhóhérok. Senki sem említi meg, hogy a nagy hős Gáti ÁVH-s tiszt és a többi szovjetbérenc gazember mennyi ártatlan, békés felvonulót gyilkoltatott meg. Az ÁVH-sok hozzátartozói a „szegény szerencsétlenek”. Annak a többszázezer magyar hősnek a hozzátartozói nem számítanak, akiket az ÁVH-s gyilkosok és a szovjethorda öltek meg. A csepeli, újpesti, angyalföldi, dunapentelei, dorogi, miskolci, diósgyőri, pécsi, győri (s ki tudná mind felsorolni) munkásfelkelők mind álcázott kapitalisták, grófok és bankárok voltak, ellenforradalmárok, kik a munkásoknak oly sokat nyújtó „proletár államot” akarták megdönteni. Arról nem beszélnek, hogy milyen szédítő nyomorban élnek és éltek a kommunizmus uralma alatt a munkások mindenütt, miközben a kommunista arisztokrácia egy-egy tagja egy-egy este 5-600 forintokat költött el egy kis „szórakozásra”. A nyugdíjazott igazgató elvtársak, ma is 2-3000 ezer forintokat kapnak havonta, míg a szerencsétlen kubik tömegeinek 4-500 forint havi nyugdíjból kell tengetniük öreg napjaikra nyomorúságos életüket.

Ezért érzi szükségét ma is a rendszer a lelketlen és öldöklően vérengző terrornak. Dísztemetést rendeznek a kitűnő honvéd őrnagyoknak és pártfunkcionáriusoknak, akik elestek a „munkáshatalomért”. Természetesen senki sem írja a nevük mellé, hogy ÁVH-s bandita, szadista gyilkos, több ember megkínzásáért és megöletéséért felelős szovjetbérenc véreb volt az elesett, „szegény kis bárány ártatlan” kommunista.

Hogy ki védi és ki védte a munkáshatalmat, arról beszélhetnének a munkástanácsok letartóztatott munkástagjai.

Az ellenforradalmi restauráció győzött. Győzött a szovjetbérenc ellenforradalom. De ne tekintsék ezt a győzelmet véglegesnek. A Nemzeti Forradalom nem bukott el, csak alul maradt az első küzdelemben. Azok a szabadságharcosok, akik hazánk hegyei között elrejtőzve élnek, nemzetünk szerető gondoskodásából láthatják, hogy a nemzeti forradalom él.

Minden magyar vallja és tudja, hogy bármi szenynyet és piszkot kentek is rájuk, szent nevüket nem tudták bemocskolni: Dudás József, Szabó János, Tóth Ilona és a megszámlálhatatlanul sok, nagy nemzeti mártír, értünk és a nemzet szabadságáért áldozta fel dicső életét. A nemzet sohase felejti el nagy nevüket!

Az a 12 000 internált, aki Kistarcsán kénytelen egy ágyon tizesével aludva kóstolgatni a kommunizmus világszabadságát és a börtönökbe összehordott sok hazafi ne csüggedjen!

A nemzet lelkében él a bosszú érzete. Bosszú a szenvedésekért, a könnyekért, a rettegésért, a kiömlő vérért és a halálért! Eljön még a várva-várt idő, mikor a nemzet bosszúálló karja összetöri a kommunizmus bálványát!

Ti, drága magyar testvérek! Akiket a vörös május gyötrelme a legközelebbről érint, ne sírjatok, ne keseregjetek! Ellenkezőleg. Tanuljatok meg gyűlölni. Szent gyűlöletet élesszen a lelketek! Mindig jobban és jobban gyűjtsétek az erőt, hogy ez a gyűlölet elárassza egész bensőtöket. Jól jegyezzétek meg: Eljön a nap, amikor a ti haragotok lesz a bíró, a gyalázat uralma felett!

„Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez százezrek ajakán!”

„Hazádnak rendületlenül légy híve, óh Magyar!”

A Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete

6. [1958. február második fele]

Tisztelt Uram! (Asszonyom!)

A Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete folytatólagosan megküldi Önnek a „Nemzeti Híradó” című levélújság 1958. évi első számának vezércikkét. (...)

[3.] A magyar belpolitikai kép az 1958. év kezdetén.

A szovjetbarát kormány minden kérkedése ellenére a belpolitikai kép sem olyan rózsás a kommunista uralom szempontjából, mint amilyennek hirdetik. Egy bizonyos, s ezt tényként le kell szögeznünk; az országban nem fenyeget a belső felkelés, a jelenlegi kormányzatnak nem kell félnie a közeljövőben semmiféle lázadástól, mely megingathatná a kommunista rendszert. Ez igaz. De azért meg kell említenünk, hogy éppen az 1957. év eseményei és az 1957. év végén foganatosított intézkedések igazolták be a legjobban a kommunista rendszer ingatagságát hazánkban.

A gazdasági helyzetet elemezve a következő kép tárul elénk: Magyarország gazdasági életét a nép szörnyű megadóztatása révén, azaz az árucikkek és italféleségek árainak felemelésével, másrészt a keresetek nagyarányú csökkentésével sikerült némileg egyensúlyba hozni, és a kormányzat így megmenekült az államcsődtől. A gazdasági élet egész területén továbbra is érezteti hatását a nyersanyaghiány. Ennek következtében növekszik a munkanélküliség. A falvakban a kormány terrorral támogatott erőszakos kolhozosítás miatt a parasztok elkeseredése nő, termelési kedve csökken. Az értelmiséggel szemben, nem egyszer nyíltan kifejezett bizalmatlanság az értelmiséget mindenestől szinte tolja a szovjet imperializmus elleni nemzeti ellenállás felé.

A kormányzat már 1957 októberében megalkotta az ún. üzemi tanácsokat (a volt üzemi bizottságokat), melyek megalakulásuk után – a mindenható párt támogatásával – azonnal felvették a harcot a néhol még meglévő, amúgy is megcsorbított jogú munkástanácsokkal. Ebben a harcban, mint a kommunista világ egyéb területén is, nem a tömegek akarata diadalmaskodott, hanem a kormány intézkedése. 1957. november 17-én a kommunista kormányzat rendeletileg feloszlatta a munkástanácsokat.

A kormányzat még ennél az intézkedésnél is jóval tovább ment, amikor 1957. december 20-án a parlamenti fejbólintó Jánosok gyülekezetével elfogadtatta az ún. népi ellenőrzésről szóló törvényt. Mit jelent a „népi ellenőrzés” bevezetése? Azt jelenti, hogy az ország egész gazdasági, társadalmi és politikai élete a legalsóbb szervektől a legmagasabb fokig teljesen ki lesz szolgáltatva a szovjet imperializmusnak dolgozó besúgó szervezetnek.

A népi ellenőrök, azaz népi besúgók az egész ország korlátlan uraivá válnak, és csakis Magyarország teljes kiszolgáltatását, leplezetlen gyarmatosítását jelenti.

Mindezek az intézkedések éppen nem a rendszer erejét, hanem ellenkezőleg, nagyfokú gyengeségét és végtelen félelmét jelzik. 1956 októberének és 1957 MUK szervezkedésének emléke még ma is vérfagyasztó a kommunista elnyomók számára.

Kérdés, úrrá tud-e lenni a gazdasági és társadalmi nehézségeken a mai kormányzat, és megmenthető-e a kommunizmus Magyarországon és a népi demokratikus országokban? Nem. A kommunizmus már nem menthető meg, az 1956-os magyar forradalom sebeit a szovjetbirodalom nem fogja kiheverni, ebbe bele fog halni. A magyar forradalom a kommunizmus általános válságának legmélyebb szakaszán, ennek az embertelen, aljas, elnyomó rendszernek kikerülhetetlen pusztulását jelezte. Az 1956-os és 1957-es évek együttes jelenségei bemutatták, hogy a pusztulást megállítani nem, esetleg időlegesen feltartóztatni lehet. Az a bizonyos neo-revizionizmus és az ún. szektás álláspont Magyarországról indult ki, és rövid időn belül megfojtja a kommunizmust.

A magyar hazafiaknak kötelessége a bukást siettetni és a Nemzeti Egységfrontba tömörülő pártok és szervezetek szoros együttműködését létrehozni. Ma, a kommunizmus belpolitikai nehézségei növekedésének idejében, a magyar hazafiaknak legfőbb kötelessége az Ellenállók Nemzeti Egységfrontjának erősítése.

„Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”

A Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges