Skip to main content

Válas(s)z!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Hej ha, mi lesz itt?


A pártok – saját értékelésük szerint – sikeresen szerepeltek a választások első fordulójában. Kivéve az MDF-et, ők a választási matematikában végképp nem leltek kapaszkodóra – tehát ők az aknamunka áldozatai. Biztos, ami biztos, a kisgazdák alelnöke a siker ellenére bejelentette, hogy „keményíteni fogják politikájukat”, a KDNP például következetességének, a Fidesz pedig úgynevezett szakértelmének „erősítését” ígérte meg.

Következetesség? Szakértelem? Ugyan, hol tűntek föl ezek a kampány során?

A napisajtó most hirdeti – okkal-joggal – a politikai pártok választási bukását. A hiányérzetünk abból fakadhat, hogy ha bukásról van szó, akkor az a sajtóé is. Mert ha volt is valahol következetesség és szakértelem, avagy éppen az ellenkezője, akkor ez a sajtóból nem derült ki. A napisajtóból – amely a politikai pártok édestestvére – „nem tudható” egyetlen párt helyi programja sem.

Az autonóm állampolgári szervezetek – közhely – nem olyan erősek, hogy a „független” polgármesterek sikere őket illesse. A politikai pártok és a sajtó együttes kudarcáról van szó. A személyi konzekvenciákat nemcsak a parlamenti frakcióvezetőknek kellene levonniuk, hanem az újságok vezetőinek is.

A választások bizonyították, sokak előtt falként tornyosul a politika. A sajtónak vagy a pártoknak le kellene már bontania ezt a falat. Például azzal, hogy a következő másfél évben helyi önkormányzati programokról vitáznak.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon