Skip to main content

Józsefvárosi séta


Kaszinó… Forog a rulettkerék, köznapi emberek számára titokzatos dolgok történnek, a pénz pedig nem forint alakjában cserél gazdát – ilyen kép alakul ki bennünk a filmekben látott kaszinók alapján, hiszen legtöbben már nem találkozhatunk valódi, és különösen magyar kaszinóval. Pedig volt – a Józsefvárosban is! A század első felében létezett egy kaszinótársaság, melynek iparosok és kereskedők, a tudomány és a művészet emberei egyaránt tagjai voltak. Összejöveteleik sokban hozzájárultak a Józsefváros arculatának alakításához, hírnevének öregbítéséhez.


Aki a rejtelmesnek mondott Józsefváros szívében jár, a Népszínház utcában avagy a Dankó utca, a Práter utca még sértetlen részén, méltán érzi-érezheti úgy, mintha valami múltat idéző film statisztájaként sétálna az ódon házak között. Aligha véletlen ez, hiszen a környék oly korban épült, amikor a sokat szidott háziurak és az építészek még örök nevet akartak szerezni maguknak házaikkal.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon