Január 14-én beszélgetünk, az Európa Parlamentben egyes képviselők éppen azon munkálkodnak, hogy leváltsák a Bizottságot, az Európai Unió végrehajtó szervét. Mi folyik tulajdonképpen Strasbourgban? Mi van a Bizottság elleni bizalmatlansági indítvány mögött? A konzervatív képviselők fordultak szembe a szociáldemokrata Cressonnal és Marinnal, tehát a baloldal és a jobboldal ellentétéről van szó? Vagy inkább Németország és a Földközi-tenger menti tagállamok ellentétéről?

1999. január 1. A tizenöt tagállam közül tizenegyben elkezdődik a gazdasági és pénzügyi integráció harmadik szakasza.

Németország állítja az EU soros elnökét.

1999. január 11. Az Európa Parlament plenáris ülést tart (január 15-ig).

1999. január 14. Az EU-tagállamok halászatért felelős miniszterei találkozót tartanak.

1999. január 18. Az EU-tagállamok pénzügyminiszterei találkozót tartanak.

Az EU-tagállamok mezőgazdasági miniszterei találkozót tartanak.

Az 1992 elején aláírt maastrichti szerződés magabiztos proklamációval kezdődik. „A Magas Szerződő Felek ezzel a szerződéssel Európai Uniót hoznak létre magukból… Ez a szerződés azt jelzi, hogy új szakaszába lépett az a folyamat, melynek célja olyan minden eddiginél szorosabb unió megteremtése Európa népei között, amelyben a döntések a polgárokhoz lehető legközelebb születnek meg.”

Korai volt az optimizmus. A minden eddiginél szorosabb unió megteremtésének új szakasza egy régóta tartó, destabilizáló vita feléledésével kezdődött a tagállamok és az EU viszonyáról.

Neményi László: Az új, globalizálódó világban gyakorlatilag is, elméletileg is fontossá vált a pénzgazdálkodás szerepe. Nemcsak közgazdászok, hanem mint Almási Miklós könyvei bizonyítják, esztéták is elgondolkodnak a pénz és a globalizáció problémáin, s munkáik hatalmas érdeklődésre tartanak számot. Itt van például Korten esete. Korten könyve hihetetlenül nagy példányszámban jelent meg Magyarországon, és politikai hitvallástól, ideológiai orientációtól szinte függetlenül mindenkinek nagy szöget ütött a fejébe.