(...) Harmincadik évforduló jól telt? Melyik, te főigazgatási, te? Hát a házassági, hát melyik, alumíniumlakodalom, persze. Azt mondta anyósom akkor kedden: te, Géza, október 21. van. Mondom, na és. Mit na és? Még kettőt kell aludni. És akkor mi lesz? Mi lenne, Géza? Október 23. Világraszóló esemény! Nem kell szednem vízhajtót. Na most azt nem értem, hogy a rendőrség miért kíváncsi annyira anyósom vízhajtójára, mert egész éjjel mind az utcán volt tökig géppisztolyban. A sok hülye reakciós meg otthon nyugodtan aludt. Hát, gyerekek!

Gyönyörű év volt, a szabadság fényei egyre erőteljesebben pislákoltak, én meg még olyan kurvára rosszul talán soha sem éreztem magam addig.

„Természetesen segítek Neked abban, hogy úgy élhess, mintha demokráciában élnél – rövidesen elküldöm a levelet” – írta nekem John Keane 1986. április 21-én. Nem tudom, mi állt aztán abban a levélben, nem tudom, miképpen próbált John hozzásegíteni ahhoz, hogy a lehetetlen kísérletre vállalkozzam – de mindegy is.

A szimbólumokat nem lehet nyersen lefordítani a történelmi „hétköznapok” nyelvére.


Midőn birka voltam Piláfban.

Nem, nem miskolci kocsonya.
A pislogás véletlenjei.
A Pislák naiv mítosza.
Nem.
Midőn birka voltam Piláfban.

Kicsit beszédhibásan
f-fel ejtettem némelyik szót,
bár ezt sem szabályok szerint.
PONFIUS PILÁFUS JÓFÁHAGYÁ
A MEGFESZÍFEFÉST.
Midőn birka voltam Piláfban.

Amidőn ürü. Véletlenből
rizsesbe hajtott
Halálom-pásztor.