Skip to main content

Beszélő évek – 1986

Részlet Hofi Géza műsorának kazettán kiadott felvételéből


(...) Harmincadik évforduló jól telt? Melyik, te főigazgatási, te? Hát a házassági, hát melyik, alumíniumlakodalom, persze. Azt mondta anyósom akkor kedden: te, Géza, október 21. van. Mondom, na és. Mit na és? Még kettőt kell aludni. És akkor mi lesz? Mi lenne, Géza? Október 23. Világraszóló esemény! Nem kell szednem vízhajtót. Na most azt nem értem, hogy a rendőrség miért kíváncsi annyira anyósom vízhajtójára, mert egész éjjel mind az utcán volt tökig géppisztolyban. A sok hülye reakciós meg otthon nyugodtan aludt. Hát, gyerekek!


Gyönyörű év volt, a szabadság fényei egyre erőteljesebben pislákoltak, én meg még olyan kurvára rosszul talán soha sem éreztem magam addig.

„Természetesen segítek Neked abban, hogy úgy élhess, mintha demokráciában élnél – rövidesen elküldöm a levelet” – írta nekem John Keane 1986. április 21-én. Nem tudom, mi állt aztán abban a levélben, nem tudom, miképpen próbált John hozzásegíteni ahhoz, hogy a lehetetlen kísérletre vállalkozzam – de mindegy is.



A szimbólumokat nem lehet nyersen lefordítani a történelmi „hétköznapok” nyelvére.


Midőn birka voltam Piláfban.

Nem, nem miskolci kocsonya.
A pislogás véletlenjei.
A Pislák naiv mítosza.
Nem.
Midőn birka voltam Piláfban.

Kicsit beszédhibásan
f-fel ejtettem némelyik szót,
bár ezt sem szabályok szerint.
PONFIUS PILÁFUS JÓFÁHAGYÁ
A MEGFESZÍFEFÉST.
Midőn birka voltam Piláfban.

Amidőn ürü. Véletlenből
rizsesbe hajtott
Halálom-pásztor.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon